Református gimnázium, Miskolc, 1916

29 (Shakespeare Julius Caesarjából Antonius beszédét) és egy szabadon választott darabot adtak elő. I. díjat (6 H) Halas Imre, II. díjat (4 K) Szegő Emil, III. dijat (2 K) Gomba Károly nyerte. A víg versenyszavalaton, melynek tárgya Tompa M. Három a daru és egy szabadon választott darab volt, 4-en vettek részt. Az egyesített I. és II. díjon (5 — 5 K) osztoztak Rázsó Gyula és Szegő Emil, III. díjat kapott Falus Imre VIII. o. t. Szavalataikkal szerepeltek a kör tagjai az iskolai és ifjúsági ünnepélyeken; így a Ferenc József halálakor tartott gyászünnepélyen, IV. Károly király megkoronázási emlékünnepélyén, a márc. 15-iki és az évzáró Arany-ünnepélyen. Az 1916—1917. évi pályakérdésekre érkezett műveket a tanári karnak öttagú bizottsága megbírálván, ennek jelentése alapján a pályaművek jutalmazását illetőleg a tanári kar a következőleg határozott: Sajnálattal állapítja meg a tanári kar, hogy a háborús állapot a tanulóifjúság önképző munkásságára is éreztette hatását, amennyiben kevesebb pályamunka érkezett és több pályatételre nem akadt pályázó. A felsőbb, különösen a VIII. o. tanulók nagyrészének a katonasághoz történt behívásában találja ennek okát; ezek közül a tanulók közül többen, minthogy márciusban, illetőleg áprilisban elszakadtak az iskolától, kénytelenek voltak abbahagyni egyik-másik pályakérdésre szánt munkájukat. De hogy így is érkezett 15 pályamunka, ez a körülményekhez képest mégis eléggé megnyugtató képet nyújt az ifjúság önképzéséről. Mindenekelőtt, ami a Kun József által tett „Soltész Nagy Ida' 4000 koronás alapítványnak ez alkalommal először megnyílt pályázatát illeti, ennek 200 koronás jutalomdíjára az alapítványi rendelkezések értelmében most történeti pályakérdés tűzetett ki ily címen: „Lorántfy Zsuzsánna". Egy pályamunka érkezett, a 10. számú, amelynek a jutalomdíjat a tanári kar a bírálóbizottság javaslatára Zsupán László szaktanár következő bírálata alapján itélte oda: „A 88 oldalra terjedő, tehát elég részletesnek mondható munka bevezetésében, amely a XVII. század történetéről nyújt összefoglaló képet, szerző helyesen írja egyrészt, hogy a század hármas viaskodásában a társadalmi rend és nemzeti erő ernyedésének bizonyos jelei láthatók, másrészt azt, hogy nem volt nálunk soha korszak, melyben hazafiaink és honleányaink annyi érdeklődést mutattak volna a kör ügyei iránt, mint ebben a században. Ha ezekhez hozzáfűzte volna még azt a különben általános igazságot, hogy a legnagyobb