Református gimnázium, Miskolc, 1914

máltattak: Kéry Árpád, Nagy Zoltán, Szabó Béla, Ujváry Dezső III. o., Borsodi László, Czövekh Károly, Dankó Károly, Deák István, Demeter Károly, Derencsényi István, Farkas Pál, Fekete János, Fűry Lajos, Gombos István, Kenyeres Sándor, Kiss Béla, Kohányi Gyula, Kóródy Lajos, Kőszegi István, Lévay László, Lovász Károly, Meskó József, Pataki Lajos, Pálóczy József, Szabó Béla, Szabó Pál, Szekeres János, Szokoli László, Tőrös István, Vadnay László, Vankucz László II. o., Baracza Lajos, Bodon Béla, Rácz Lajos, Zsolczay István I. o. tanulók. A hazafias érzéseket a lefolyt tanévben a haza veszedelmének tudata, a katonaság szemünk előtt lefolyt lelkes hadbavonulásának az egész éven át tartott buzdító mozzanatai állandóan fellobogtatták, a március 15-iki szép iskolai ünnepély pedig nemes és felemelő formában juttatták kifejezésre. Ifjúsági egyletek és tanfolyamok: Az ijúsági egyesületek, bár szerényebb keretekben és rövidebb időközön át, általában e tanévben is folytatták működésüket. Csupán a Testgyakorló Kör működése szünetelt. Hasonlókép megtartattak á rendkívüli tárgyak tanfolyamai is a vívás kivételével. Az ifjúsági Kazinczy Önképzőkör szorgalmas munkát fejtett ki és irodalmi pályázatai jól sikerültek. Kedvvel látogatták a tanulók az ifj. Sakk- és Olvasókört, elegendő számban működtek az énekkarban, a Bethlen Gábor-körben és a Fizikai szemináriumban. Megalakult az Ifj. Zenekör is. A szabadkézi rajz, a francia nyelv, a gyorsírás tanulása az eddigi mértékben kötötte le a tanulók érdeklődését. Az egészségtan tanítása most is a Vll-ik, a céllövészet oktatása a VIII ik osztály tanulóira terjedt ki. Egészségi állapotok. Betegségi esetek a tanárok tanítási működését alig zavarták. A tantárgyelosztási és órarendi beosztásnak megfelelő tanítási órák csekély kivétellel megtartattak. A tanulók egészségi állapotát, az iskola egészségügyi viszonyait és az egészségtani oktatás menetét dr. Sassy János iskolaorvos a következő jelentésben rajzolja: „A lefolyt 1914/5. iskolai év a, sajnos, még folyton tartó világháború jegyében kezdődött és folyt le s így természetesen annak minden mozzanatán éreztette is hatását a körülöttünk tomboló vihar. Ilyen körülmények között különös szerencsének mondható, hogy a háborúnak egyik rémes kísérőjétől, a járványoktól eddigelé megóvott bennünket a Gondviselés, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy városunk a galicziai harctérre vezető fő vasúti vonalnak egyik csomópontjaiévén, úgyszólván egymást érték a sebesülteket és betegeket, majd később menekülőket szállító vonatok, úgy, hogy volt nap, különösen október, november havában, midőn egy-egy ilyen vonattal 800 — 1000 kolera-, tifusz-, vérhas stb. beteg katona érkezett a városba és helyeztetett el