Református gimnázium, Miskolc, 1913
19 gyászunk jeléül a fanífásf szünefelíefíük és Csorba György, Simon Gábor, Soós Mihály fanárokból álló küldöífséggel képviselíeífük iskolánkat a Sátoraljaújhelyen végbement íemeíésen. A lefolyf választási eljárás végeredményekép a püspöki tisztei 1914- március 10-én dr. Tüdős István, egyházfanácsunk lelkészi elnöke, főgimnáziumi igazgatótanácsunk buzgó tagja, az alsóborsodi egyházmegye esperese foglalta el. Tanári karunk örömmel jelent meg a beiktatáskor tisztelgő küldöttségek sorában, s ezt megelőzőleg már február 22-én, az egyháztanács üdvözlő ülése után tisztelgett az új püspök előtt. Ez alkalommal Csorba György igazgató a következő üdvözlő beszédet mondotta: „Főtisztelendő és Méltóságos Püspök úri Az az öröm, mely egyházfanácsunknak éppen most lezajlott ülésén a miskolczi ref. egyház részéről Méltóságodnak püspökké válaszfása folytán megnyilvánult, természetszerűleg kiterjed az egyházközség egyik legfontosabb intézményének, a főgimnáziumnak tanári testületére is. Méltóságod megválasztása folytán a népes és tekintélyes miskolczi egyház viszszanyerfe azt a vezető szerepet, melyet ezelőtt hosszú időkön át vitt. Ez a körülmény a miskolczi főgimnáziumra nézve jelenti mindenekelőtt úgy a személyi ügyek, mint a tárgyi kérdések közvetlenebb, gyorsabb, folyamatosabb és egyúttal alaposabb intézését. De jelent ennél jóval többet is. A főgimnázium, bár egyike a protestantizmus mindig erős fegyverét képező iskolai intézményeknek, az egyházközség tagjainak szeretetében az állami segélyezés elvének kimondása és annak gyakorlása óta bizonyos változó helyet foglalt el. Ez állapot javult és a főgimnázium iránti szeretet és bizalom folyton erősödött ugyan, de mi Méltóságod püspöki működésétől méltán várjuk azt, hogy a mint ez iskola érdekében folytatott előző működése folytán fokozódott, úgy most bizonyára teljessé lesz úgy az egyház híveinek szeretete, mint tekintélyes hivatali és társadalmi pozíciókat elfoglaló tagjainak iskolánk javára szolgáló eredményekben megnyilvánuló érdeklődése és támogatása. Hogy a szeretetnek, bizalomnak és támogatásnak ez a felfokozódása előálljon, arra nézve mi, a tanári testület is mindent megfenni törekszünk. Az iskola állami segélyezeffsége nem gátja annak, hogy a fanári kar áthatva a protestantizmus szellemétől, annak szolgálafában meg ne tegye mindazt, ami ez iskolának a