Református gimnázium, Miskolc, 1911

54 csénben és Zsolnán állapodtunk meg, hogy Trencsénben a híres várat, Zsolnán Magyarország leghíresebb posztógyárát megtekintsük. Míg Trencsénben a vár látása eszünkbe juttatta a várbeli élet minden regényességét rejtett celláival, meredek sziklákon függő falaival, szokatlan mélységű kútjához fűződő mondájával, addig a posztógyár látása az ipar tiszteletére, munkásainak megbecsülésére tanított bennünket. Nem hagyható itten figyelmen kívül az itt megtett út elragadó szépsége sem. A Vág völgye egyike a magyar föld legszebb részeinek. Bővelkedik úgy a természeti szépségekben, mint a történelmileg nevezetes helyekben Lépésről-lépésre tűnnek fel a romantikus lovagvilág várromjai Itt volt vára és birtoka Csák Máténak, Illésházynak, Bátorinak, Újlakinak, Bercsényinek stb., továbbá a Csehországból ideszakadt rablólovagoknak. A vidék szépségének főelemei a regényes csoportokban és változatokban elhelyezkedett hegyek, melyek hol eleven, hol haragos, sötétzöld színükkel gyönyörködtetik a nézőt. Ruttkától utunknak legfönségesebb része az volt, amit Körmöczbányaig tettünk. Vonatunk kies völgyben, majd a fölött halad; gyorsvonat volna, de már alig tud közönséges személyvonat gyorsaságával is haladni, nem birja a meredek útat, melyre kapaszkodik, pedig két mozdony is húzza. Közben mint valami óriáskígyó bukkan elő hol itt, hol ott valamely alagútból s kanyarog a hatalmas szerpentinen. Közeledünk Körmöczbány ához, mely ezen útrészletnek talán legfönségesebb része. Háromszor tűnik föl s megannyiszor el a város s mi ott haladunk fölötte szinte szédítő magasban a hegy oldalának párkányán. Innen már nagyobbrészt lefelé megyünk. Kezdenek a természetadta szépségek is megszokottabbakká válni, míg eljutunk Fülekig, honnan útunk már az éjben halad, majd megérkezve Miskolczon a Gömöri-pályaudvarra kirándulásunk bevégződik. Hiányos volna útunk leírása, ha meg nem említenők itt azokat is, kiknek a kirándulás fentebb vázolt sikerében különös érdemük van. Első sorban kell itt említenem a kirándulás előkészítésének két fáradhatatlan munkását: igazgatónkat, Csorba Györgyöt és Vértessy Sándor kartársunkat, akinek kezében az egész nagy kirándulás minden szála összefutott s kik fáradságot nem ismerve, készítették elő a kirándulás minden legkisebb részét, s ennek köszönhető, hogy oly olcsón sikerült keresztülvinni, annyit láttunk és mégis a legnagyobb kényelemben volt mindenütt részünk. Fontos, hogy abból a 48, illetve 51 koronából, amit a tanulók személyenként befizettek, nemcsak az úti költség (vasút, hajó) és az elsőrendű étkezés telt ki, hanem a mindenütt kényelmes, a legtöbb helyen