Református gimnázium, Miskolc, 1911

36 hogy hadjárat idején a közgyűlés által erre a célra választott középrendű nemessel együtt a szolgabíró köteles a jobbágyokat összeírni. Az 1498: 15. t -c. szintén azt mondja, hogy a szolgabírák arra választott és megesketett emberekkel írják össze a dézsmajövedelmeket ós jobbágyokat, amely összeírás a katonaállításnál alapul szolgáljon. Az 1538: 5. t.-c. szerint: „felkelés alkalmával az ország főkapitánya minden egyes szolgabíróhoz egy arra alkalmas embert küldjön, akinek társaságában az illető szolgabíró a maga járásában vagy hatósági kerületében köteles leszen erre nézve a hirdetéseket megtenni s az eféle csapatokat minden eszközzel összehozni". — A többi katonai ügyekben is segítőtársai voltak az alispánnak s a katonák által okozott károk megtérítésénél is volt feladatuk a szolgabíráknak. Fizetésük az idők folyamán és a megyék szerint változott, de általában csekély volt. Barsban például a XVII. sz. táján 15 fit. Jövedelmük egy jelentékeny részét a bírságok szolgáltatták. Már az 1435. évi II. decr. 3 c. szerint a büntetéspénzeknek a bírói részre eső összege a megyei ispánok és szolgabírák között két egyenlő részre osztandók. Hogy ezek a jövedelmek mennyire mentek, hozzávetőleg sem lehet meghatározni, annyira változók voltak a körülmények szerint. Függött az ügyek fajtájától, azok számától, amellett más volt az egyik, mint a másik időben. Egyes ügyek intézéséért napidíjat kaptak. Az 1609: 75. t.-c. szerint, ha olyan végrehajtást vagy fekvő jószágok megosztását avagy iktatást végeznek, ahonnan semmi bírságot nem kapnak, minden napra 12 dénárt nyerjenek. A jobbágy költözése alkalmával az ügyében eljáró hivatalos személyeknek külön-külön 12 dénárt tartozott fizetni. Az adóbehajtása körül végzett fáradozásukért 4 frt díjazásban részesültek. Úgy látszik, szokásuk volt az ingyen munkák kiállításánál s ezek behaj tásánál végzett munkájukért is külön díjat követelni. — Ezt lehet következtetni az 1622: 37. t.-c.-ből, mely határozottan eltiltja, hogy ebből bármit is merészeljenek megtartani maguknak. Kötelességük hű és pontos teljesítésóért vagyonukkal is felelősek voltak és arra esküvel kötelezték magukat, melyet a megye színe előtt tettek le. III. Endre 1298-ban minden megyébe 12 esküdt nemest (iurati nobiles v. assessores) nevezett ki, akik a megyei ispán mellett, mint ülnökök szerepeljenek. Ez az esküdtek intézményének a kezdete. Most még a király nevezi ki őket. Erős gyökeret kezdetben nem vert s az egész intézmény ingadozó a mohácsi vészig. Úgy szerepelnek, mint a szolgabírák segítő társai és ellenőrei. Az 1454: 4. t.-c. úgy intézkedik, hogy a megye nemesi közönsége válasszon