Református gimnázium, Miskolc, 1911

33 bár az kötelességük, foglalják el, s mindaddig tartsák elfoglalva, mig az elmulasztottak kétszeresét meg nem fizetik. Az adó kivetéséről, behajtásáról, az adóhátrálék kinyomozásáról intézkedik. Pontos szerepük van az összes közigazgatási ügyek vezetésénél, a megyegyűléseken. Igen gyakran találkozunk velők mint a megyék országgyűlési követeivel. Mint a főispánok, úgy az alispánok is esküt tartoztak lelenni még pedig már az 1486: 60. t. c szerint is a vármegye szine előtt. Az udvarbíró, mivel a várispán tisztviselője volt, fizetését tőle kapla. Mikor az alispán a főispán és a vármegye közös tisztviselőjévé lett, amint választására befolyást gyakorolt mind a két fél, fizetését is a főispántól és vármegyétől kapta. Ez a fizetés például Barsban 1567 ben 50 forint volt, tíz évvel később pedig 100 forint. Ez azután nem is változott vagy egy egész századon keresztül. A XVI. században az alispán fizetésének a fele a főispánt terhelte, azonban ezt a kötelezeltségét nem szívesen teljesítette, mivel már ekkor a főispánság rendszerint nem járt nagy jövedelemmel. A megye azonban a régi szokás alapján követelte a főispántól a fize tés felét. A XVII században ellenben ez az állapot megszűnt s az alispán fizetésének a terhe egészen a megyei közönségre ment át, amely azt a házi adóból fedezte. Az alispánnak ezen nem nagy összeget tevő rendes fizetésén kívül voltak mellékes jövedelmei. A XVI és XVII. században hozott törvénycikkek közül több foglalkozik az alispáni jövedelmek szabályozásával, így a jobbágyak költözködése alkalmával 12 dénárt kap az alispán (1547 : 33. t.-c.); az adó behajtása körül végzett munkásságért 12 forintot. (1550:31. t.-c) Az lb09; 75. t.-c. szerint olyan végrehajtásoknál, melyekből nekik birság jár, más fizetést mint a bírságot, ne nyerjenek; de ha olyan végrehajtást, vagy fekvő jószágok megosztását, vagy beigtatást vé eznek, a honnan semmi bírságot nem kapnak, egy napra legfeljebb egy forintot vehessenek az alis pánok. Az ingyen munkák teljesítésétől vonakodók háromszoros büntetésben marasztalandók el, melyből háromnegyed rész az erődítvényre fordítandó, egynegyed rész pedig az alispáné. (1618 :52. t.-c.) Az 1635:49 t.-c. szerint pedig, ha az ország bírája által törvényesen megkeresett tanú tanúskodni vonakodnék, megbírságolandó. A bírságot az alispán hajtsa be s annak fele az övé. Az alispánokra vonatkozó tör énycikkeink között találkozunk olyanokkal, a melyek azokról szólanak, azokra rónak ki bírságokat, a kik kötelességeiket nem teljesítik. A peres ügyekben hanyagul eljáró alispán az 1504:9. t. c. szerint a királyi kúriába idéztetik, a hol, ha bűnösnek találtatik, 100 arany forint fizetésére és az esetleg 3