Református gimnázium, Miskolc, 1911

31 könyv 1. cikkelyében, melyet a főispánoknak, mint bíróknak kellelt letenni a király vagy megbízottja kezébe. Ebben arra kötelezlek magukat, hogy részrehajlás nélkül, igazságosan fognak Ítélkezni. Az 1486: 73. t.-c. szintén tartalmazza az esküt, megjegyezvén, hogy az alispánok és szolgabírák a vármegye előtt teszik le az esküt. A XVI. századnak alig van törvénykönyve, amelyik nem foglalkoznék a főispáni esküvel. A várispánnak hivatala után jelentékeny jövedelme volt, a mennyiben őt illette a várispánság; jövedelmének harmadrésze s a bírságpénzeken szintén osztozott. A nemesi vármegyében ez a jövedelem megszűnt. Utóbb egyes birtokokat kaptak fizetés gyanánt. Ez előfordul még a XVI—XVII században is. így a Pálfí'yak nemzetsége az 1599:48. t -c. szerint a pozsonyi örökös főispánsággal a pozsonyi váruradalmat kapta, Barsban pedig a lévai váruradalom volt a főispánsággal összekötve. Ez azonban nem általános, úgy, hogy a XVII. század táján már a főispánság inkább megtisztelő kitüntetés, mint jövedelmet hozó állás. Azonban anyagi felelősséggel is járt. Például az 1638:5 t. c. 7. §-a szerint, ha a katonaság eltartására kivetett adót valamelyik megye két évig meg nem fizeti, a fő- és alispán, meg a szolgabírák fekvő jószágaikból 1000 magyar forint a vég helyek közszükségleteinek a fedezésére fordíttassék. A nemesi vármegye első választott tisztviselője és így a megyei nemesség bizalmának a letéteményese az alispán volt. Ez az állás a Árpádházi királyok korabeli udvarbírói (iudex curiae, comítes curiae parochiani, vice iudices) tisztségből fejlődött ki. Ezen a néven (vice comes) először III. Endre idejében fordul elő Az udvarbírót az ispán nevezi ki. Az ő helyettese, fizeti és rendelkezik felette. Feladata különösen a várispánsághoz tartozók bíráskodási ügyeinek az intézése. A nemesi vármegyében is hosszú ideig a főispán jogkörébe tartozik kinevezése, de a nemesség mind több befolyást biztosít magának az alispáni állás betöltésére, majd pedig az 1504:2. t.-c. kimondja, hogy a vármegyei főispán választja ugyan az alispánt „a megye igaz nemeseinek a számából", de ,,semmi alkalommal sem ... az illető megye nemeseinek a beleegyezése nélkül'". Ezáltal az alispán a főispán és a megyei nemesség közös tisztviselőjévé válik. Az 1548:70. t. c. pedig már a nemesek részére biztosítja az alispán választásának a jogát. A főispánnak is marad befolyása a választásra, amennyiben ő jelöl ki két vagy több egyént, akik közül a megye közönsége választ. így azután az alispán megszűnik szerepelni, mint a főispán tisztviselője, hanem egészen a megye első választott tisztviselőjévé lesz. Ez természetesen hatáskörének a kitér-