Református gimnázium, Miskolc, 1911

10 Egyes ügyekben a sedria mint első fokú bíróság itélt. Sok esetben azonban felebbezés útján került elé az ügy. Ebben az utóbbi esetben az elsőfokú ítélkezés a helyszínén történt ahol egy szolgabíró és két esküdt jelent meg Ha valaki ezek bíráskodását igénybe akarta venni, kérésével a megyéhez fordult s a megyegyűlés küldötte ki az illetőket. Ha azután ezek Ítéletével valamelyik fél nem volt megelégedve, a sedes iudicaria elé felebbezett, a melynek Ítélkezésében az a szolgabíró és esküdt, a ki az elsőfokú ítélet meghozatalánál jelen volt, nem vett részt.* Az eljárás módjára vonatkozik az 1608. évi koronázás utáni 4. t.-c. E szerint „a panaszos fél kérésére bármelyik vármegyének az alispánja a törvényszékből (ex sede iudicaria) vagy a vármegye közgyűléséből (ex congregatione comitatus), sőt akár a maga lakóházából előzetesen kibocsátott értesítés mellett és a 15-öd nap szem előtt tartásával az elfoglalt fekvő jószágok helyszínére kimenni és ott a dolog valóságáról meggyőződve, Ítéletet mondani, valamint a vesztes felet a hatalmaskodás büntetésében és a károk megtérítésében elmarasztalni és megterhelni tartozzék; a peres felek, valamelyikének az alispán Ítéletével meg nem elégedése esetén ugyanazt a peres iigyet, annak érettebb megvizsgálása végett a törvényszékhez, vagy ha ez nem volna, a legközelebb tartandó vármegyei közgyűléshez előterjeszteni és itt ugyanazon ügynek a szolgabírák és esküdtek részéről történt helybenhagyása vagy visszavetése után a végrehajtására és az elégtétel kiszolgáltatására minden törvényes jogorvoslat mellőzésével ismét rögtön kimenni köteles legyen; ha ő a végrehajtásra elégtelen volna, akkor a vármegye részéről megkeresett és szükség esetén a vármegyei csapatoktól segített főispán, ennek elégtelensége, vagy nem akarása esetén pedig az ország nádora, Felső-Magyarországon a kassai főkapitány, Szlavóniában pedig a bán, mindannyiszor, valahányszor a szükség úgy kívánja, a végrehajtást végezni és foganatosítani kötelesek legyenek". Ezt a törvénycikket megerősíti az 1609: 29. t-c., kiemelvén, hogy ez csak erőszakosságra és a fekvő jószágoknak, meg a birtokjogoknak, valamint a váraknak elfoglalásáról szól és nem az öröklés, osztály, leánynegyed, dézsma, adósság, zálogjogi ügyekre és más hasonlókra. Amint a borsodi példa is mutatja, a kiszállást nem a törvényben említett alispán végezte rendszerint, hanem a szolgabírák <'s esküdtek. A következő országgyűlések szintén foglalkoznak a vármegye bíráskodásának a kérdésével, a kétes vagy újabban felmerült ese* Borsodmegye jegyzőkönyvei III. és IV. k.