Református gimnázium, Miskolc, 1909

Visszatekintés az 50 éves múltra. Irta és a Kazinczy-Önképzőkörnek 1910 junius 5-én az avasi templomban tartott jubiláris emlékünnepélyén felolvasta: KOSZTOLÁNYI ZOLTÁN dr., a kör e. i. tanárelnöke. Irodalomtörténetünk bizonysága szerint a gimnáziumok kebelében működő ifjúsági képzőtársulatok, önképzőkörök valóságos melegágyai voltak mindenkor a nemzeti szellemnek, e szellem leghatalmasabb kifejezőjének: az irodalomnak. Mióta az önképzőkörök eszméje megszületett és testbe öltözött: nemzeti nagyjaink legtöbbjéről följegyezte az irodalomtörténet, hogy itt kezdte bontogatni tehetsége szárnyait; ez kínálkozott ifjú lelkük magasra törő, nemes vágyainak elérésére első térül, melyen megindulva, a hír és dicsőség koszorúja lebegett a messze jövőben előttük; a szellemi tehetség érvényesítésének vágya, a nemzeti élet fentartásában és szilárdításában munkássá létei szomjazása itt edzette, nemesítette őket a jövő nagy munkájára. Egy Petőfinek, egy Tompának, egy Jókainak és annyi más jelesünknek irodalmi pályája ilyen önképzőkörökben kezdődik. De akik nem emelkedtek is ilyen magasra, sőt irodalmi nevet se vívtak ki maguknak, azokat is próbálkozásra késztette az a nemes szellem, mely létrehozta, fentartotta és az ifjúság szépérzékének fejlesztőivé tette e köröket. Úgyszólván minden mai iskolázott ember életében megvolt az az időszak, mikor sejtelmes vágyak hatalmában hírről, dicsőségről ábrándozva — örömmel ragadta meg az első alkalmat, hogy próbára tegye szellemi erőit, hogy szépet alkosson s ha ez a törekvese elismerésben részesült, a dicséretnek következménye még áldásosabb volt: önbizalmának erősbödésében. A hagyományok tiszteletét, a nemzeti érzésnek szellemi életünkben uralkodó voltát látta és tanulta itt az ifjúság s ezekkel karöltve járván a maga lelkének nernesedése, tehetségének megismerése és önbizalmának erősbödése: vájjon ki tagadhatná e köröknek nagy hatását az ifjúság nevelésében?! A mi főgimnáziumunk kebelében működő ilyen önképzőkör