Református gimnázium, Miskolc, 1905

69 Miksa dr. és Szepessy Orbán dr. ügyvédek (Miskolc), Szerdahelyi Zoltán dr. m. á. v. fogalmazó (Budapest), Tóth Lajos m. á. v. hivatalnok (Sajóecseg), Tóth Pál m. á. v. hivatalnok (Miskolc), Zsóry Lajos szolgabíró (Mezőkövesd) és Winter Jenő dr orvos (Sáta). Egy osztálytárs táviratilag mentette ki elmaradását. Az egybegyűlteket Oyarmathy József üdvözölte s az estét az egymás iránti szeretet megnyilatkozásai közt s a kedves diákkori emlékek emlegetésével töltötték el. Másnap, július elsején, d. e. 10 órakor együttesen vonultak föl az osztálytársak a ref. főgimnázium új épületébe, a melynek dísztermében Gyarmatliy József üdvözölte nevökben meleg hangon a főgimnázium tanári karát. A hála e szép szavaira Kovács Gábor dr. igazgató válaszolt szeretetteljes szavakkal. Azután Kiss Lajos tanár kalauzolása mellett a főgimnázium új épületét járták be, megtekintették a gyűjteményeket s a fizikai szertárban a Csorba György tanár által tartott érdekes és tanulságos előadást hallgatták meg a Röntgen-sugarakról. Majd Gyarmathy József, hogy a főgimnázium iránt a tápintézetben több éven ál kapott segélyért érzett forró hálájának kifejezést adjon, az épen megindított gyűjtést nyitotta meg 100 korona ajánlattal s fölhívására ugyanolyan összeget ajánlottak meg Elfér dr, Fűrész dr. és Winter dr. A főgimnáziumból a temetőbe vonult az ünneplő sereg, hogy elhalt kedves emlékű tanáraik iránt rójják le soha el nem múló hálájokat kegyeletes megemlékezéssel és Halmy Gyula tanár sírját Görgey dr., Kun Pál tanárét Szerdahelyi dr., Kónya Ferenc sírját pedig a Deszka-temetőben Gyarmathy József koszorúzta meg beszéd kíséretében. Délben a Korona-szálló külön termében találkoztak az osztálytársak, ahol Porcs János nyug. tanár és Porcs Kálmán s.-tanár részvételével barátságos ebéd volt. Majd a 10 év előtti kedves időkre való visszaemlékezés közben elhatározták, hogy 10 év múlva e napon ismét találkoznak, miért is az 1895-ben kiállított kötelező ívet újból aláírták. Ez alkalommal fájdalmasan emlékeztek meg volt osztálytársukról, Wilhelm Dezsőről, aki 1901-ben mint mérnökgyakornok elhalálozott. A délután folyamán e nap emlékeül lefényképeztetvén magokat s egymástól érzékeny búcsút vévén, szép emlékekkel oszlottak szét kötelességeik hívó szavára. * * * Főgimnáziumunk tanári kara meghatottan, a szeretet és kegyelet e szép megnyilatkozásai miatt érzett igaz örömmel vett részt e szép ünnepélyeken s úgy a maga, mint elöljáróságunk nevében hálás köszönetét nyilvánítja a volt tanítványok e szíves, kegyeletes megemlékezéseért s az általuk főgimnáziumunk javára tett adományokért, kivánja, hogy áldás kísérje működésöket, boldogság és megelégedés lakozzék szivökben és házukban s kéri, hogy az ősi intézet iránti jóindulatot továbbra i§ őrizzék meg.