Református gimnázium, Miskolc, 1902

14 Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más, Enyhítsük mi költök, daloljunk számára, Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás, Egy édes álom a kemény nyoszolyára! / Es mihamar kultusztárgyává lesz a nép politikában és irodalomban egyaránt. Kikel a népszabadságnak és emberi jogoknak vihartól szétszórt magva a vérrel öntözött magyar földön is. Mikor megzendül Párisban a marseillei induló, visszaverik azt csakhamar a Kárpátok is s tovább viszi a puszták szellője a jövő zenéjének hangjai gyanánt Es az irodalom mindig elüljár. A klasszikai lendületű költészet leszáll a hősök és hadvezérek korából a néphez, a regés várak tündérei tova tűnnek. A költészet a nép gondolkozásából, szive érzéséből igyekszik magát felfrissíteni. A költő nem éri be többé a tárgytalan klassikai művészeti felfogással, mely az előző időkben, mint a nagyköltő egyedüli feladata és ismertető jele tekintetett, hanem a nép, a nemzet érzéseinek tolmácsolójává szegődik. A kor uralkodó politikai és társadalmi eszméi megpendülnek a költők húrjain s a művészet idealismusa nemcsak szebbé teszi a politika eszméit, hanem beviszi a gyakorlati élet kérdései elől elzárkózó idealisták szivébe is és a gondolat tárgyát az érzés és szenvedély tárgyává téve, annak erős és tartós hatását biztosítja a nép minden rétegében. Mind szélesebb elterjedést nyer az a meggyőződés, hogy a költőnek kora érzéseit és eszméit kell tolmácsolnia. Mind többen érezték szükségét annak, hogy a megromlott véríí elernyedt idegfí műköltészetnek vissza kell térnie eredeti, ősi kútforrásához a népköltészethez. A Kisfaludi Társaságot illeti e tekintetben a kezdeményezés dicsősége. Már 1841-ben pályakérdésül tűzte ki a népiesnek meghatározását és hatását a költészetben s ez által is a figyelem mindinkább a népköltészet felé fordult. Később pedig részint az irókat buzdította a népköltészeti termékek összegyűjtésére, részint a már összegyűjtött darabok közzétételével hatott jótékonyan nemzeti költészetünkre. Tevékenységét rövid időn siker koronázta. Már 1846-ban oly nagy volt az egybegyűjtött népköltészeti termékek száma, hogy azoknak rendezésével Erdélyi János bízatott meg. Később pedig Gyulay Pál és Arany László szerkesztésében jelentek meg a különböző népköltészeti költemények. Ha már ezeket a gyűjteményeket forgatjuk, valami sajátos érzés fogja el keblünket. Tárva-nyitva fekszik itt előttünk egy nép lelke; egy nép szivének halljuk itt érlüktetését. Es e lélek S'ép és nemes, e sziv jámbor és derék. Nem hiányzik ugyan a dévaj-