Református gimnázium, Miskolc, 1901

die keine sind,Composition, wo der Zufall demSchicksale wacker in die Hánde arbeitet, uad eine schülerhafte, oft sogar grammatisch unrichtige Sprache." Amint a szomorú idők lassan-lassan jobbra fordultak, amint a nem­zet elernyedt ereiben frissebb élet pezsdült fel, ezen aberratio ellen is heves oppoziczió indult mez, a melynek egyik zászlóvivője Platen volt. A józanabbak ugyan már jóval előtte is fölemelték tiltakozó szavokat, de minden nagyobb hatás és eredmény nélkül. Klinger M. Pr. (1752 — 1831.) pl. „Betrachtungen und Gedanken iiber verschiedene Gegenstande der Welt und Litteratur"-jában (1802 — 5.) a legelkeseredettebb hangon, méltó felháborodással itéli el a német dráma ezen korcsszülötteit. Tieck, kinek talpraesett szavait fentebb idéztem, „Dramatischer Blátter u-jében (1832.), a mely czim alatt a drezdai színpadra került drámák reczen­zióit gyűjtötte egybe, Houwald „Leuchtthurm"-járól mond hatásos, éles birálátot. Falk J. D. (1770—1826.), kinek szatíráit Wieland szerint az ó-kor hét nagy szatirikus szelleme sugalmazta, „Prinzessin mit dem Schwei­nerüssel' 1 (1804 ) bohózatával, a mely Platen („Gabel" V.) szerint a .né­met nemzeti Ízlésnek megtestesítője", ugyancsak ostorozza a romantiká­ból sarjadt ízléstelenséget. Ezeken s másokon kívül a szatirikus dráma formájában, a színpadról is korán megindul a sorstragédiák és a velők rokon drámai kinövések ellen az irtó háború. Az osztrák Castelli 1) nyitja meg ezeknek sorát magasabb költői érték nélkül való, de elég szelle­mességgel és élczczel irott „Der Schicksalsstrumpf, Tragödie in 2 Aktén von den Brüdern Fatalistával (Lipcse, 1888.) Mig ebben a sorstragédiá­kat gúnyolja, addig pl. „Roderich und Kunigunde, oder der Eremít vom Berge Prazzo, oder die Windmühle auf der Weslseite, oder die trium­phirende Unschuld. ein dramatisches Galiimathias als Parodie altén Ret­tungskomödien" vígjátékában az Iffland stílusára szabott, sentimenta iz mustól és könytől csurgó darabokat teszi nevetségessé. Kivüle említhetők még a Laun Pr. néven ismeretes regényíró, a drezdai Schultz A. Fr. idevágó „Schicksal'-jáért, a langendorfi Ríchter A. „Eumenides Düster von L. Stahlpanzer, Trauerspiel in Müllners Weise" (Lipcse. 1809 ), Eber­hard A. „Erdbeben," Geyer L. H. „Der Bethlehemische Kindermord" és „Die neue Delila" czimű szatirikus vígjátékaikért. Mint Castelli az Iff­land-féle darabokat tette nevetségessé, úgy, Platennek talán legméltóbb előfutárja, Mahlmann Sigfr. A. —, a lyrikus, — „Heródes vor Bethle­hem" (Lipcse 1803.) darabjában a Kotzebue nyomdokain haladó drámá­kat parodizálja elég kaczagtatóan és hatásosan. Hozzájuk csatlakoztak nagy számmal mások is, kik azonban a sorstragédia írókat inkább sze­mélyükben támadva, műizlés á talános romlottsága idején kevés, vagy épen semmi eredményt sem érhettek el. Kísérletek maradtak, a sors­tragédia kísértete pedig tovább űzte a német színpadokon általános taps­sal jutalmazott lidércztánczát s nem szorult ki a közönség beczézgető­kedvezéséből. Nyugodt, alapos kritika segíthetett, volna ez áldatlan álla­potokon, de nem sokat; azoknak száma, kik megértették és jóakaróiag megszívlelték volna, nagyon is csekély volt, A költészet testén rágódó rákfene kiirtásához, áldásosabb irodalmi állapotok megteremtéséhez erő­>) 1781—1863. Irt alsó-a:szlriai dialektusban dalokat, (mogjol. 1828 utoljára 1845­boni molyok közül nom egy, pl. a bánatos „Aloau" vagy a vig „Joan und Noan," nép­dallá lott, élezés epigrammákat, mes kot, komikus költői beszólyoket, illotöleg verses anekdotákat, művészi szerkezet nélkül, epikusán terjongős balladákat, logondákat, vig játékokat pl. „D'Schwoagerin a Kumödigschlül, aso z'soamagsödzd, wia s'in Esdaraich röd'n doan" (1840.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom