Református gimnázium, Miskolc, 1900

Veskóy Zsigmond Jenő 1828-1900. A folyó tanév szept. hó 24-én Biharmegyében, Székelyhidon hunyta örök álomra szemeit, tanintézetünknek egy régi, 1896. év óta már nyugalmazott tanára Veskóy Zsigmond Jenő. A megboldogult született Szepes-Olasziban 1828. decz. 24-én, a gimnáziumi tanfolyamot Lőcsén, az akadémiai tanfolyamot Kassán végezte el, ugyanott a premontrei rendbe is lépett és 1853. okt. 3-ától fogva a rend iskoláiban Kassán, Eperjesen, Rozsnyón és Nagy-Váradon folyton mint tanár működött. 1866-ban a rend kötelékéből kilépett ós főgimnáziumunkban választatott meg tanárnak, a hol 1866. szeptembertől fogva 1896 szeptemberig, tehát teljes harmincz évig a gimnáziumi tantárgyaknak majdnem mindenikét tanitotta, 1896 junius 6-án saját kértére^nyugdijaztatv , Székelyhidra költözött s csendes munkásságban töltött nyugalmas éveit 1900 szept. 24-én fejezte be, s halála mind szeretteire, mind reá magára nézve megváltás volt iszonyú szenvedéseitől, mert évek óta szenvedett nyelvrákban, mely erős testalkatát, vidám kedélyét végképen összetörte. Benne sajátságos, eredeti egyéniséget vesztettünk el. A haza függetlenségének, szabadságának lelkesebb apostolát a tanári széken nem lehetett látni; a tanuló ifjúság valósággal bálványozta a vidám kedélyű, tréfálódzó, apró pajkosságokra is mindig kész Zsiga bácsit, a ki szélsőségben csapongó politikai elveit a példák tömegével, a hallott és kigondolt anecdoták útján a legelvontahb tantárgyba is betudta illeszteni, hogy azok által lelkesítse, a haza szeretetére buzditsa növendékeit. Sok oldalú ismeretei, gazdag nyelvtudománya, vidám, derült világnézete, barátságos hangulata, mind tanártársai, mind városunk társadalma előtt kedveltté tették őt; másokat segitni óhajtó jó szivét pedig mindnyájan ismertük egész életében. Temetésén, mely szept. hó 26-án történt, a későn vett tudósítás és nagy távolság miatt tanári karunk nem jelenhetett ugyan meg, de őszinte fájdalmunknak, szomorú halála felett kartársi bánatunknak tisztelt özvegye előtt kifejezést adtunk, emlékezetét úgy felsőbb hatóságunk, mint testületünk jegyzőkönyvében megörökítettük s fájó emlékezésünk gyász koszorúját elküldtük sírjára. Legyen áldott emléke és éljen sokáig közöttünk!