Református gimnázium, Miskolc, 1900

82 Platen költői tehetség dolgában nem állott Tiech mögött, mint ezt például Németország nagy énekese, Goethe, is elismerte: „lm Grafen Platen finden sich fast alle Haupterfordenisse eines guten Poeten: Einbildungskraft, Erfindung, Geist, Produktivitat besitzt er im liohen Grade, auch findet sich bei ihm eine vollkommene technische Ausbildunk und ein Studium und ein Ernst, wei bei wenigen audern'1) Platen nem kevésbbé élénk, röpke fantaziával volt megáldva, mint Tieck, de ezt sohasem engedte oly féktelen csapongásra, hogy drámáinak művészi szerkezete tönkrement volna. Az elhibázott tárgyválasztásból kifolyólag nála is bizonyos hiányt, gyengeséget kell, mint a romantikusok mindegyikénél, kivétel nélkül, konstatálnunk. Alakjai többé-kevésbbé híjjával vannak a befejezettségnek, a plaszticzitásnak, az életteljes individualitásnak. — A cselekvény majd a szigorúan logikus következetesség, majd meg a psychologikus motivaczio szempontjából fogyatékos, a megrajzolt szituacziók összefogó keret hiányában sokszor elmosódnak és nem tömörülhetnek világos, határozott vonalakkal kidomborodó egységes egészszé. Platen drámáiban is, főleg a régebbiekben, érvényesül a különböző műfajok keverésének elve; helylyelközzel ezekben is lyrai és epikus betétekkel találkozunk, csakhogy Tieckéihez mérve azzal a különbséggel, hogy mindig csak mint mellékes, a legfőbb művészi czél szolgálatában álló eszközök szerepelnek önálló jelleg nélkül és hozzá, - főleg a lyraiak, — kifogástalanúl szépek. Az allegória, melyet mint művészi eszközt a romantikusok általában, Tieck is, mint emiitettem, sűrűn alkalmaztak, Platen drámáiból egyáltalán hiányzik. Tieck maga beismeri magáról, hogy csak egy örömöt ismer, „die Lust am Neuen, Geltsamen, Tiefsinnigen, Mystischen und an allém Wunderlichen." Platen soha sem téved, süppedt el ebbe a romantikusokat általában is jellemző feneketlen mysti eistnusba. Tieck és a többi a romantikusok drámáitól Platen drámái a legelőnyösebben a szinszerűség szempontjából különböznek Platen igen jól tudta, hogy a dráma csak a színpadon telik meg vérrel, élettel és, mint Rahl festőhöz irt levelében, maga is mondja, a színpad követelményeit mindig számon tartotta : „Soll ich nicht, — irja, — wie so viele andere dramatische Dichter in Deutschland, zu Grundé gehen, so muss ich vor allém streben meine Stücke aufs Theater zu bringen." Nincs is drámái közt egy sem, mely a színpadi világítást ki nem birná. Ami végűi a külső formát, a nyelvet és verselést illeti, Platen, ki költői pályájának már első szakában mint a kifejezés és verselés mestere lép fel, a pongyola Tieck kel még össze sem hasonlítható. Azon magas igényeknek, melyeket aforizmáiban ellentétben a romantikusokkal a művészi formával szemben támasztott, pl. „Die poetische Form müsste als wesentlich festgesetzt, ein ganz in Prosa, oder in stümperhaften Versen und Reimen geschriebenes Drama müsste zurückgewiesen werden, auch wenn es Genie verriethe", és később: „Die höchste Vollendung der Form ist die Schönheit selbst und falit mit der Seele der Kunst zusammen", vagy : „Nur derjenige, der Form und Sprache vollkommeu überwunden hat, wie wir es bei Sophocles, Aristophanes, Calderon sehen, darf behaupten, dass er durch und durch Künstler ist", — a praxisban, drámáiban, a legteljesebb mértékben felelt meg. Jambusai, trochaeusai kifogástalan tisztaságúak, művészies rimstrófái, — a stanzák, terzinak, szonettek, — mesterkézre vallanak. A minő hibátlan a verselése, ép oly szép, nemes és tiszta csengő nyelvezete is. l) Eckerman „Géspráche mit Goethe" 1831. febr. 11-