Református gimnázium, Miskolc, 1900

25 nagyon sokra becsülte elannyiia, hogy édes anyjával, mivel ez a „Schatz des Rhampsinit'-ot erkölcstelennek nevezte, a levelezést egy időre megszüntette. 1825. május 29-én a többek közt ezeket irja édes anyjának : „J ?ai admiré le fiel de votre iinagination et la perversité de votre jugement. C'est sur mes plus belles productions, que vous me dites les infamies les plus grossiéres !" stb.') 1827-ben azzal a tervvel foglalkozott, hogy a darabot aristophanesi for­mában átdolgozza, de erről már 1828. január havában ismét lemondott. Ha már az eddig tárgyalt drámai művek is határozott drámaírói tehet­ségről és a művészi tagoltság, a kompoziczió, az előadás kerekdedsége, a jellemfestés finomsága szempontjából lépésről lépésre fokozódó haladásról tanús­kodnak, ugy ezen tulajdonságok Platennek utolsó és egyúttal legszebb roman­tikus drámájában, a ,,Treue ura Treue" ben legteljesebb mértékben csillognak szemünkbe. Ezt az 5 felvonásos színmüvet költőnk 1825. április <51-én fejezte be. Apotheosisa ez a szerelem hatalmának, a hűségnek, mely képessé teszi a hőst és hősnőt, hogy minden veszélylyel daczoljanak, küzdjenek, szenvedje­nek és tiirelinökkel a boldogságot megszerezzék magoknak. Idwin trobadour záradékul mondja : „Dies ist das Lied der Treue, das ihr glitig angehört." Beaucairei Garin grófnak fia, Aucassin, Philibert vazallusnak nevelt leá­nyát, Nicolettet, szereti. Az ősi családfájára büszke Garin, fiának ezen rangon alóli szerelmét helyteleníti. E felett való szomorúságában Aucassin lovagi teendőit elhanyagolva, tétlenül éli napjait. Apathikus zárkózottságából még az a hir sem tudja felrázni, hogy Florestan, valenczei gróf, haddal fenyegeti szülővárosát. Garin azon hiszemben, hogy fiát szerelméből kigyógyíthatja, megparancsolja Philibertnek, hogy leányát valamely félreeső helyen rejtse el. A várost fenyegető veszedelem eközben egyre nő. Csak az erős karu Aucas sin, kiért az egész fegyveres nép lelkesedik, tudna már csak segíteni. De ez, Nicolettetől elszakitva, most még kevésbbé hajlandó a csatározásokban részt­venni. Atyja végre kénytelen megígérni, hogy győzelem esetében viszontlát­hatja kedvesét. Aucassin most diadalra vezeti népét és Flórestant foglyul ejtve, örömujjongás közt tér vissza a városba, a hol atyjától az ígéret bevál­tását követeli. Midőn Garin gróf erről mit sem akar tudni, Aucassin haragra gerjedve, szabadon bocsátja Flórestant, a ki neki hűséget esküszik és a leg­hevesebb szemrehányásokkal illeti atyját, a miért is börtönbe kerül. Nicolette azalatt fogságából kiszökik, Aucassin tömlöczéhez siet és tudtára adja kedve­sének, hogy Garin haragja és üldözése elől az erdőben keres menedéket. Philibert Nicolette elszökését nem merve bevallani, ho t hírét terjeszti. Erre Aucassin is kiszabadul. Első dolga, hogy kedvese után siessen az erdőbe, a hol Willibald és Viktorin pásztoroktól megtudja, hogy Nicolettet a Rhone vizén felevező kalózok elrabolták. Egyidejűleg Florestan hirűl hozza, hogy Garin gróf a halállal vivődik és hogy utolsó kivánsága az, hogy fiát láthassa. Kétség közt hánykolódva, vájjon a rablókat üldözze-e, vagy atyja halá­los ágyához siessen-e, a hű és hálás Florestan jön segítségére, a ki meges­küszik, hogy csak Nicolette vei tér vissza Beaucaire-be. Garin fiával kiengesz­telődve hal meg és reáhagyja örökségkép a grófságot. A rablók Nicolettet Karthagóba vitték, melynek elöregedett királya felismeri benne sok évvel előbb elrabolt leányát. Halálos ágyán a bátor Nureddint óhajtja utódjának és Nicolette férjének. Nureddin szive mélyéből szereti az örökké szomorú és bus Nikolettet, de szerelnie oly igaz ós oly magasztos, hogy midőn Florestán-tól ineg­„Csodálkozom képzelődésónek kesernyéssége és ítéleteinek alaptalansága felett. Ez az én legszebb termékeim közé tartozik és ön a legdurvább erkölcstelenségnek mondja."

Next

/
Oldalképek
Tartalom