Református gimnázium, Miskolc, 1900
25 nagyon sokra becsülte elannyiia, hogy édes anyjával, mivel ez a „Schatz des Rhampsinit'-ot erkölcstelennek nevezte, a levelezést egy időre megszüntette. 1825. május 29-én a többek közt ezeket irja édes anyjának : „J ?ai admiré le fiel de votre iinagination et la perversité de votre jugement. C'est sur mes plus belles productions, que vous me dites les infamies les plus grossiéres !" stb.') 1827-ben azzal a tervvel foglalkozott, hogy a darabot aristophanesi formában átdolgozza, de erről már 1828. január havában ismét lemondott. Ha már az eddig tárgyalt drámai művek is határozott drámaírói tehetségről és a művészi tagoltság, a kompoziczió, az előadás kerekdedsége, a jellemfestés finomsága szempontjából lépésről lépésre fokozódó haladásról tanúskodnak, ugy ezen tulajdonságok Platennek utolsó és egyúttal legszebb romantikus drámájában, a ,,Treue ura Treue" ben legteljesebb mértékben csillognak szemünkbe. Ezt az 5 felvonásos színmüvet költőnk 1825. április <51-én fejezte be. Apotheosisa ez a szerelem hatalmának, a hűségnek, mely képessé teszi a hőst és hősnőt, hogy minden veszélylyel daczoljanak, küzdjenek, szenvedjenek és tiirelinökkel a boldogságot megszerezzék magoknak. Idwin trobadour záradékul mondja : „Dies ist das Lied der Treue, das ihr glitig angehört." Beaucairei Garin grófnak fia, Aucassin, Philibert vazallusnak nevelt leányát, Nicolettet, szereti. Az ősi családfájára büszke Garin, fiának ezen rangon alóli szerelmét helyteleníti. E felett való szomorúságában Aucassin lovagi teendőit elhanyagolva, tétlenül éli napjait. Apathikus zárkózottságából még az a hir sem tudja felrázni, hogy Florestan, valenczei gróf, haddal fenyegeti szülővárosát. Garin azon hiszemben, hogy fiát szerelméből kigyógyíthatja, megparancsolja Philibertnek, hogy leányát valamely félreeső helyen rejtse el. A várost fenyegető veszedelem eközben egyre nő. Csak az erős karu Aucas sin, kiért az egész fegyveres nép lelkesedik, tudna már csak segíteni. De ez, Nicolettetől elszakitva, most még kevésbbé hajlandó a csatározásokban résztvenni. Atyja végre kénytelen megígérni, hogy győzelem esetében viszontláthatja kedvesét. Aucassin most diadalra vezeti népét és Flórestant foglyul ejtve, örömujjongás közt tér vissza a városba, a hol atyjától az ígéret beváltását követeli. Midőn Garin gróf erről mit sem akar tudni, Aucassin haragra gerjedve, szabadon bocsátja Flórestant, a ki neki hűséget esküszik és a leghevesebb szemrehányásokkal illeti atyját, a miért is börtönbe kerül. Nicolette azalatt fogságából kiszökik, Aucassin tömlöczéhez siet és tudtára adja kedvesének, hogy Garin haragja és üldözése elől az erdőben keres menedéket. Philibert Nicolette elszökését nem merve bevallani, ho t hírét terjeszti. Erre Aucassin is kiszabadul. Első dolga, hogy kedvese után siessen az erdőbe, a hol Willibald és Viktorin pásztoroktól megtudja, hogy Nicolettet a Rhone vizén felevező kalózok elrabolták. Egyidejűleg Florestan hirűl hozza, hogy Garin gróf a halállal vivődik és hogy utolsó kivánsága az, hogy fiát láthassa. Kétség közt hánykolódva, vájjon a rablókat üldözze-e, vagy atyja halálos ágyához siessen-e, a hű és hálás Florestan jön segítségére, a ki megesküszik, hogy csak Nicolette vei tér vissza Beaucaire-be. Garin fiával kiengesztelődve hal meg és reáhagyja örökségkép a grófságot. A rablók Nicolettet Karthagóba vitték, melynek elöregedett királya felismeri benne sok évvel előbb elrabolt leányát. Halálos ágyán a bátor Nureddint óhajtja utódjának és Nicolette férjének. Nureddin szive mélyéből szereti az örökké szomorú és bus Nikolettet, de szerelnie oly igaz ós oly magasztos, hogy midőn Florestán-tól ineg„Csodálkozom képzelődésónek kesernyéssége és ítéleteinek alaptalansága felett. Ez az én legszebb termékeim közé tartozik és ön a legdurvább erkölcstelenségnek mondja."
