Református gimnázium, Miskolc, 1899

Beck Károly és „Jankó, magyar csikós" cz. regénye. A költő, kit ez alkalommal röviden ismertetni, s tőle néhány szerény fordítási részletet közölni szándékozom, azok közé tartozik, kiket a természet annyi őszinteséggel, olyan érzelem-gazdagsággal és képzelettel, olyan, a szelid fájdalomtól a költői tűz legmagasabb fokára emelkedő kedély-világgal áldott meg, a kik szivük, lelkük őszinte sugallatát követve irnak, a költészetben érző lelkük és szí vük fenntartóját látják, mint ahogyan épen bensőjük gazdag érze­lem-világa nyújtja, mint kiapadhatlan forrás költészetük főtáplálékát. Ez a lyrikusnál elmaradhatlan, mert természetes, igaz érzelmek nélkül a lyrikus csak rideg elbeszélő, kinek szavai ugy hatnak, mint a mozdulatlan kövek, míg az átélt, átküzdött érzelmek, mint meg­annyi élő, csergedező forrás szólnak hozzánk, azokat újra átéljük, s együtt érzünk a költővel örömében és bánatában. Ennek, a jelenkor egyik legkiválóbb költőjének szülőhelye Baja város, és költészetén meglátszik, hogy a német nyelv, amelyen ír, nem képes elrejteni a magyarföld gyermekének magyaros tempera­mentumát. Mint egy zsidó kereskedő fia született 1817-ben, de ő maga már református volt. Kiváló érzékkel birt a nyelvek tanulá­sához. Kilencz éves korában tanult meg németül, 12 éves korában egy latin verset irt az Aetnáról, melyért a kalocsai érsektől egy arany keresztet kapott ajándékba. Már kora ifjúságában fölébredt rendkívüli hajlama a romantika iránt, a czigányokat is, ezt a ro­mantikus népet igen kedvelte, sőt egy igen szép czigányleánynyal szerelmi viszonyban volt, melynek csak az vetett véget, hogy atyjá­val Pestre kellett költöznie. A válás a szép barna leánytól nagy keserűséget okozott az ifjúnak; de a czigányokkal eltöltött boldog gyermek-ifjúsága nem maradt egészen nyom nélkül. A „Jankó l t-ban gyönyörű szép rajzban tünteti föl a czigányleánynak, Juliskának a csikóshoz való ragaszkodását. Miután a gymnasiumot Pesten 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom