Református gimnázium, Miskolc, 1897

- 9 — Igen érdekes, hogy egy kis légyfaj, a Sarcophaga Sarraceniae és egy kis molypille a Sanchoptera semierocea elég vakmerők bemenni a Darlingfconia veszedelmes gödrébe s daczára ennek, biztosabban megmenekülnek belőle, mint állítólag Dániel az oroszlánok verméből. Igen szép példáját látjuk itt az alkalmazkodásnak. Az említett légyfajnak ugyanis a lábain olyan bosszú a karom, és olyan hosszúra megnyúltak a lábainak utolsó ízei, hogy ezzel az állat a menekülést gátló serték közé furakodva eléri a tömlő falát és abban megkapaszkodhatik. Ez a legyecske petéit a fogó gödörben rohadó rovarokba rakja és kikelő álczái ezeket falják fel, a mi azt bizonyítja, hogy pepszint a Darligtonia váladéka nem tartalmaz, mert ha tartalmazna, az álczák nem élősködhetnének a folyadéktól átjárt rovarok hulláin, minthogy az rájuk, illetve az álczák fehérnye tartalmára is oldólag hatna. Ha a bebábozásra már megértek, akkor átfúrják magukat a gödör falán és a földbe bábozódnak. A kis molynak pedig középső lábszárain két, hátsó lábszárain négy hosszú sarkantyú alakú nyílványa van, melyeknek segélyével ügyesen támaszkodva és kapaszkodva, átlépdeli a cső veszélyes pontjait. Bátran állíthatjuk, hogy az alkalmazkodásnak ezek a szép példái hosszas fejlődésnek az eredményei; vagyis, egy idősek lehetnek, lépést tartva fejlődtek a Darlingtonia rovar fogó hajlamaival. Az eddig látott növények csak is szárazföldi rovarok fogására voltak berendezve, de vannak olyan növények is, melyek vízben élő rovarokat vagy rovarálczákat, apró férgeket és rákokat ejtenek zsákmányul. Ezeknek fogó szervei természetesen a víz alatt fejlődnek és berendezésük is sokban eltér az eddig látott növényekétől. Vegyük föl példának a hazánk mélyebb álló vizeiben több fajban előforduló Vízitömlőt, vagy Rencsét (Utricularia). Ezek a csínos sárga virágú gyökéretlen növények tavaszi és nyári tenyészet idején a víz felszínén úsznak. Virágaik a vízből egyenesen kiemelkedő 0.15.—0.30 m. magas levéltelen virágszárakon fejlődnek. A víz alatt látjuk a többszörösen elágazó szárat, mely csak oldalas ágakat fejleszt s ezeken látjuk a sarlangosan osztott, hajszálvékony leveleket. Vannak azomban olyan ágak, melyeken leveleket nem látunk, hanem ezek helyett rakva vannak apró 2—5 mm. nagyságú ferdén tojásdad vagy elliptieus, a háti oldalon domborúbb, alúl lapos és oldalt kissé összenyomott halványzöld hólyagocskákkal. A hólyagocskáknak a nyéllel átellenes keskenyebb végén nagyszámú hegyes, olykor elágazó sertéket láthatunk, s ezektől körülvéve egy kerekített négyszögletű nyílást vehetünk észre, melynek ajakszerüen duzzadt bejáratát