Református gimnázium, Miskolc, 1896

16 a gimnázium, reáliskola és polgári iskola teljesen egygyé teendő; a másik csoport csak a gimnáziumot pártolja, a harmadik pedig csupán a reál irány híve, s minden más középiskolát feleslegesnek tart; egyik kör a latin nyelvet a 2—3-ik; másik az 5—7-ik osztályban kezdetné; egyik a görögöt teljesen feleslegesnek állítja, másik fordítások útján óhajtja továbl) plántálni a görög szellemet; van olyan irány is, mely csak a két felső osztályban taníttatná. — A német nyelv mellett egyik francziát tervez, másik kihagyja mindenik modern nyelvet, hanem a természettudományokat óhajtja bővebben ismertetni; van irány, mely 9 osztályt követel, művészettörténettel, aesthetikával; szóval azt lehet mondani, hogy a mennyi tanári kör és kar van az országban, sőt talán a hány tanár hozzászólott ez ideig a kérdéshez, mindeniknek van bizonyos speciális gondolata a jövő középiskolájának berendezésére nézve. Hogy a sokféle változat közül a közoktatási tanács véleménye alapján a miniszter úr és az országgyűlés melyiket fogadja el, azt — természetesen — találgatni is fölösleges lenne, mert nem is ebben fekszik a kérdés sulyja, hanem abban, hogy mindenik irányban, mindenik véleményben kifejezést nyer az a felfogás, hogy a túlterhelés csakugyan megvan és pedig első sorban a tanulóknak a tudományos életpálya felé való természetellenes tódulása által előidézett túltömöttségben, másodsorban pedig a túlságos nagy óraszámban, melynél fogva 5—6 órát kell a fejletlen gyermeknek nagy tömegben, kevés levegőben, folytonos felvont figyelemben naponként eltöltenie a mellett, hogy ezen óráknak legalább felére mindig elő kell készülnie, a mely szellemi munka az erős fejlődésű felnőtt embert is megpróbálná ós egészségi tekintetben meggyengithetné. Tanári karunk az országosan megindult vitában részt nem vett O o oly módon, hogy megállapodásait közölte volna a közlöny hasábjain, de egyik kartársunk Simon Gábor középiskolai oktatásunkról szóló tanulmányát külön füzetben adta ki, mely általános helyesléssel találkozott, a tanári kar pedig elveit, nézeteit annyiszor hangoztatta ós fel is terjesztette már, hogy csak azért, hogy ő is vitatkozzék, nem tartja szükségesnek felszólalni ós a már eddig végtelenül elágazott vitát szólesbiteni, mert meggyőződésünk — legnagyobb részben az, — hogy míg egyrészről a törvény által teremtett állapot kipróbálására még az eltelt 13 év kevés; másrészről bármily formája fogadtatik is el a középiskolának, ha a tudományos pálya utáni tolakodás pl. az egyéves önkéntességi jogra, valamint az alsóbbrendű életpályákra nézve a qualificationális törvény követelményeinek leszállítása által nem mérsékeltetik, a mostani óraszám mellett az osztályok létszáma ily magasan marad és az elemi osztályokból a középiskolába lépő tanulók szigorú felvételi vizsgára nem utasíttatnak: a tanügy