Református gimnázium, Miskolc, 1896

li zsarnokságtól elválasztja; midőn a despotismus trónjához lánczolt népjogot felszabadítva az egyén védelméül odaállítja; midőn az alattvalóknak nevezett elemet történelmi fejlődésüknek nemcsak passiv irányban tárgyaivá, hanem aktiv irányban alanyaivá is teszi: mindezekkel merev ellentétbe jő Kelet vallásos és politikai rendszerével. Midőn emez ellentétek mind jobban kiélesedve egymás ellen ingerlik képviselőiket: akkor állítja a történelem Géniusza Kelet és nyugot elválasztó ^ pontjára a kicsiny, de tett erejében hatalmas magyar nemzetet. És ez a kicsiny nemzet csakhamar állandó hazát alapit ott, hol századok óta csak átmeneti utja, legfeljebb ideig-óráig tartó pihenő helye volt Kelet barbár elemeinek. Vallásában, nyelvében, szokásában és intézményeiben egyaránt ellentéte levén: csaknem egy századon keresztül állandó réme a polgáriasuk Nyugatnak. De változnak az idők. A keserű tanulságok, a haladás eszméje, a Nyugot intézményei iránt való fogékonysága mellett csakhamar átalakul s keresztyéni közösségének nemes érzetében szerepet cserél. Ha eddig, mint csekély műveltségű pogány elem állandó réme volt: most mint a keresztyén kultura osztályosa oltalmazója, védbástyája, lesz a nyugoti keresztyén műveltségnek s megkezdi világtörténeti misszióját. E miszszió, mindjárt kezdetben hatalmas feladatot ró maroknyi nemzetünkre a pogány kun-besenyők ellen való védekezés művében. Nem volt ismeretlen-e e keleti faj őseink előtt. Hisz már ez áldott haza területének elfoglalását megelőzőleg három hazából késztette őket menekülésre s most újólag keleti szomszédságukba jutva: abban a sorsban részesitik Magyarországot, melyben ez részesítette az előbbi század folyamán nyugoti és déli szomszédait. Csatabárdos Lászlónk azonban csakhamar megmutatta, hogy itt most már nem a régi szakadozott pusztai elemmel, hanem egy- a saját területén meggyökerezett s központi hatalomtól függő, erőteljes magyar nemzettel van dolguk. Azok a cserhalmi, nándorfehérvári, munkácsi, temesi ós aldunai győzelmek mind azt bizonyították, mind az ő dicsőségéről beszéltek s héroszává avatták a keresztyénség hős-korszakának. () volt az, ki a német törzsek védelmi szerepének letűnése után hazánk területén alkotja meg a nyugoti ker. világ védbástyáját a pogány kelet ellen. Megalkotta pedig római módra: egyfelől az ország határszéleinek, különösen pedig a keletieknek erős katonai fedezet alá helyezése, az úgynevezett határőri rendszer által; másfelől foglyul ejtett régi ellenségeinek, a kun-besenyőknek, mint a kikben katonailag nagyon is értékes elemre tett szert, az ország szivébe való telepítése által. Hogy minő hatása volt László király ezen védelmi rend-