Református gimnázium, Miskolc, 1895

9 koczka (hexaeder), a timsóé az oktaeder három tengelyű; a kék gáliczé pedig a rhomboédron három hajlású alakzatok; a quarczé a hegyjegecznek nevezett hatoldalu szabályos oszlop, szabályos gúla íödésselstb. Ezen mindenütt nyilvánuló, minden természeti alkotáson látható symmetriát — mely a biztos nyugvás, egyenes állás, (az alak kerekdedségének) feltétele — az ember önkéntelen alkalmazta alkotásainál. Minden emberi műben a legkisebbtől a legnagyobbig ott van a symmetria. A képzőművészetek, jelesen az építészet, szobrászat és képírásban nem nélkülözhető a symmetria; sőt kimutatható ez a zeneművészetben és a költészetben is. A zenében a hangok összemérése az összhangzás (consonantia) az, a mit helytelenül harmónia szóval jelölnek. Harmónia (összhang) a legmagasabb rendű fogalom, annyi mint a legtágabb értelemben vett symmetria. (Lásd fennebb Clausius definitióját.) Az alaki symmetria fogalmát fönnebb kifejtettem. Egy zenei alkotásban pl. azt nevezzük harmóniának, miszerint annak van eleje, közepe és vége, van benne emelkedés, tetőpont és leszállás, vagyis hogy a mű kerekded. Ugyanez áll a költői müvekre is, mint bevégzett, kerekded alkotásokra. A költői műveknél a részekben még a symmetria is föllelhető. Csak nézzük meg az egyes versalakok strófáit, vagy akár a rvthmusos, akár a mértékes verselésnél az egyes verssorokat s azonnal belátjuk, hogy éppen a symmetria helyes alkalmazásától függ a verssor helyessége. Például az Alexandrinasban, vagy a pentameterben a Caesura előtt és után egyenlő verslábak állanak. Hiszen ezért nevezzük a verset kötöttt beszédnek is.*) Az építészeti alkotásokban, kezdve az indiai barlang-templomtól s az assyr, persa és egyptomi királyi palotáktól a görög és római klassikus épületekig, vagy a dolmenektől és a középkori byzánczi, góthikus és mór templomoktól a gyönyörű renaissance palotákig s a jelenkori épületekig, — a legpontosabb symmetria nyilvánul. Leolvasható az az iparművészeti alkotásokról is kivétel nélkül, kezdve a kőbaltától, a zürichi cserépdarabtól és a gyönyörű alakú görög és etrusk vázáktól — a klassikus pompájú renaissance-kori billikomokig s a jelenkori, roppant változatos diszű ipari termékekig. A szobrászat és képirás alkotásainál is egyik fő kellék a harmónia, melynek a művész alkotása és mintája, valamint a művész kora közt *) Itt egyúttal visszautasíthatjuk kicsinyes gáncsát azoknak, a kik szeretnék elitélni Dagy költőnket. Aranyt azért, mert verseiben itt-ott mellőzte a prózai szórend szabályait, de sohasem az értelem rovására. Én hiszem, hogy Arany János, ez a nagy szellem, már akkor gondolt az utókor ilyetén gáncsára; de jól tette, hogy figyelemre nem méltatta. S verseit ugy irta meg, amint vannak. És miért ne engedett volna ő meg magának egy és más költői szabadságot, mikor a hires római satyra-iró, Ennius, egy zseniális pentameter kedvéért olyan merész tmesist is használ, hogy egy szót két részre szakit. Például a többek közül: Deficiente pecu— deficit omne—nia. E helyeit: »Deficiente pecunia, deficit omnecc — ha pénz nincs, semmi sincs.