Református gimnázium, Miskolc, 1892

I. Igazgatói jelentés. (Elmondatott az avasi templomban 1893. junius 18-án.) Mélyen tisztelt közönség! Nagy tiszteletű s tekintetű egyházi és iskolai elöljáróság! Tanintézetünk története a gondviselés vezérlete alatt ismét egy évvel növekedett. Reményeink, vágyaink a kifejtett buzgalom és fáradság mellett mily mérvben teljesültek a külbehatások s belső tényezők mellett ? Mennyire haladt elő tanintézetünk anyagi és szellemi tekintetben? Napjai mennyiben voltak öröm- avagy bánatteljesek ? Intézetünk egyes ágai mennyiben gyarapodtak ? ltjaink, a haza reményei, mennyiben feleltek meg bennök vetett bizalmainknak ? Mind oly kérdések, melyeknek tárgyalását úgy a nagy érdemű közönség, mint az egyházi, iskolai elöljáróság nem csekély érdeklődéssel, buzgósággal szokta meghallgatni már csak azért is, hogy belőle felvilágosítást, tanúságot merítve, tanintézetét, melyet nem a kényszer, de a vallás és józantudomány iránt nyilvánvaló áldozatkészség és szeretet szült, a kor és pedagógia követelményeinek megfelelőleg időről-időre helyes elvek szerint tovább fejleszsze. Egyébiránt oly tanintézet anyagi és szellemi ügyeinek éber gonddal tartása, melyet egy részről evangeliomi reformált egyházunk szeretete, buzgósága, másrészről pedig felvilágosodott modern jogállamunk bölcsesége, jóakarata tart fel, méltán is képezheti az érdekeltség és közfigyelem tárgyát, annyival inkább, mert korunkban teljes szervezetének rendezésének határához mindinkább közeleg. És ez örvendetes jelenség, mert a jól rendezett tanintézetek a vallás, a társadalom, a haza áldásai, míg a kevésbbé jól szervezettek annak átkai lehetnek. A jól rendezett tanintézeteknek kiváló jellemvonása az, hogy növendékeit tiszta jellemű ós jó erkölcsű, fedhetetlen életű, a szüléket, elöljárókat tisztelő, az egyházat, a hazát híven szerető polgárokká igyekszik nevelni, mint az a nemzet nagyjaiban megeszményítve jelentkezik,