Református gimnázium, Miskolc, 1891

5 harczok megszűnésének is, miként a coelibatus eltörlésének, a polgári házasságok megkötésének, az elkeresztelési kénlések tiszta, világos megfejtésének. Tekintsük csak régi egyetemünket, mikor még abban az ultramontan szellem uralkodott, hová jutott a modern jog állam intézkedései mellett, hova fog jutni idővel? Most már a felekezetiesség színezetét igyekszik az napról-napra levetkezni vallásfelekezeti külömbség nélkül alkalmaztatván a tudomány bajnokai a budapesti és kolozsvári egyetemekre. Ily férfiak működése mellett, kiknek eljárásaik s előadásaik nyilvános, ha nem látszik is meg a kikerült fiatal erőkön az erős vallásos szinezet, mert hiszen ekkor felekezeti egyetemeket kellene állítani, de föltételezzük azt, miután a szív az. mely bennünket vallásossá tesz. hogy kezük alól jó szívű, becsületes erkölcsű, jellemű egyének kerülnek ki. Ne az iskolákban keressük a vallástalanság, fejetlenség okát, legyenek bár azok alsóbb, vagy felsőbb rendű iskolák, hanem a szülök elnézésében, dédelgetésében, a kéjt, fényűzést, telhetetlenséget terjesztő társadalmi életben. Azt hisszük, hogy ezen bajokon a felekezetiesség korlátain belől mozgó eljárásainkkal, ev. ref. protestáns tanári szövetkezetünkkel talán segíthetünk valamit, nem gondolnám, mert egy magát elszigetelő csoport nagymérvű társadalmi bajok orvoslásánál nem az, hogy segítene a bajon, de elküszöbölt állásánál fogva maga iránt a bizodalmatlanságot is felébreszti. E tekintetben igazán mondhatjuk azt a latin íróval: „Sapienti panca!" „A bölcsnek keveset." A helyett, hogy protestáns önálló tanári egyesületet alkotnánk, melyet tanári karunk ugyan elvben helyesel, álljunk be inkább az országos középtanodai tanár egyesületbe és a jó akaratot, melyet irántunk, állásaink, helyzeteink jobbrafordítása ügyében a vallás és közoktatásügyi magyar királyi minisztériumnál ezen egyesület tett, továbbra is őrizzük meg és fejlesszük azon vezérelv mellett, hogy mi tanárok a modern jog állam által megindított tanügyet közös erővel, egyetértéssel egyházunk, hazánk javára, boldogítására igyekszünk felvirágoztatni. Egy ízben igaz. volt okunk elhagyni ezen társulatot, midőn a felekezeti tanárok iránt annak kebelében hidegség, zárkózottság, rossz akarat uralkodott, őszinteség és jóakarat helyett; de most, ha a régi állásunkat a mai szellemben elfoglaljuk, jelentékeny számunk mellett, ebben a közös tanügy, az édes mindnyájunk tanügye érdekében, hatalmas legiot képezhetünk, levetkezvén a merev felekezetiesség szűk korlátait. Ha pedig azt akarjuk, hogy protestáns tanárok számában ne szűkölködjünk, nyújtsunk kedvező alkalmat valódi protestáns szellemben növekedett tanuló-ifjaink részére oly módon, hogy Budapesten és Kolozsváron a szegény, de jó erkölcsű szorgalmas tanúlók részére állítsunk internatusokat, mint más felekezetek tesznek, honnan aztán saját hitünk hívei kiképezhetik magokat a tanári pályára. Azt hiszem, hogy ezen mentő eszköz sokkal kevesebbe kerül, mint egy jól szervezett prote-itans egyetemnek felállítása, melynek létesítésére fejedelmi adományok szükségesek. Hogy a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi minisztériumnak szívén és lelkén mennyire fekszik tanügyünknek fejlesztése, arról meggyőznek bennünket talpraesett rendelotei és intézkedései. A gymnasiumokban időről-időre tapasztalván, részint a növendékek, részint a szülék, részint a társadalom reactióját két holt nyelv taníttatása tekintetében, az 1890. évi XXX. t.-cz. alapján alkalmat szolgáltat saját intézeteiben a görög nyelv helyett az általa megszabott pótló tantárgyak tanúihatására, melyre utasításait egyházi főható-