Református gimnázium, Miskolc, 1891

3 tett ifjú tanerők is vallástalanok s nem épen jó példával mennek elöl ifjúságunk előtt. Ez a baj terjed, gyarapodik, ezen segíteni kell protestáns egyházunknak. Igaz, hogy kit-kit subjectiv vallása éltet, de a társadalomban színt kell mégis vallanunk igazán, hogy egyházunknak, mely bennünket tart, ne legyünk méltatlan szolgái, ne legyünk Lypokriták. Ezen kétségbeejtő helyzetek és állapotok elhárítása czéljából már egy és más tekintetben kijelöltettek az irányelvek, megtétettek a lépések. Protestáns egyházaink, iskoláink jelen és jövőjéről behatóan gondolkozó férfiaink megvitatták azon kérdéseket, mentő eszközöket, melyek megoldása, alkalmazása mellett protestáns intézeteink a tanügyi verseny terén mégállhatják helyeiket, eloszlathatják aggodalmainkat. A mentő eszközök: „Protestáns tanárainknak anyagi tekintetben tisztességesebb jutalmazása, szellemi tekintetben pedig protestáns értelemben, szellemben neveltetése. Iskoláinknak önterhünkön való fentartása és mindaddig, inig a protestáns és állami tanintézetek tanárainak díjjazása közötti kiilömbség oly nagymérvű lesz, mint a mai időben, melynek terhét minden rendű és rangú tisztviselő mélyen érzi, lehetetlen azt kívánni is, hogy egyik vagy másik úgy személye, mint családja biztosítása szempontjából biztosabb, megnyugtatóbb állásra ne törekedjék. Magok az állami iskolák tanárai is látván azon abnormis állapotot és helyzetet, mely a protestáns tanárok és az ő helyzetük közt van, a középiskolai tanár-egyesület Budapesten tartott gyűlésének határozata alapján a felekezeti és községi iskolai tanárok anyagi helyzetének javítása érdekében az országos középiskolai tanáregyesület választmánya kérvényt terjesztett be a vallás- és közoktatásügyi miniszter elé, melyben ezeknek a tanároknak méltatlan helyzetét vázolva, kéri a minisztert, hogy a rendelkezése alatt álló eszközökkel hasson oda. hogy: 1. az illető tanárok fizetése az állami tanárokéval egyenlő legyen, hogy az államsegély a tanárok fizetésének javítására fordíttassék, hogy a fizetési minimumot a törvény szabja meg. 2. Az egyesület köszönetet mond a miniszternek a felekezeti és községi tanárok nyugdíj ügyében kifejteti működéseért s ez ügyben a minél előbbi intézkedést kéri. 3. A kérvény felhívja a miniszter figyelmét arra a visszásságra, hogy a középiskolákat fentartó hatóságok az 1883. XXX. t.-cz. 32. §-a világos rendelkezése ellenére nagyobb óraszámmal terhelik meg tanáraikat, mint az idézett törvényczikk megengedi. 4. Kéri a minisztert, hogy az állami tanárokat megillető kisebb kedvezményeket, a mennyire teheti, a községi és felekezeti tanárokra is terjeszsze ki. A középiskolai tanáregyesületnek ezen eljárása a hazai közoktatás és közművelődés terén szintén érdemeket szerzett protestáns tanárok irányában tanúsított jóindulatnak, elismerésnek a bizonyítéka. Igaz, azt mondhatná ezen eljárásra a puritán protestáns, hogy mit akarnak ezek a mi ügyeinkkel, minek akarják sarlóikat a más búzájába vágni. De őket ily dologgal nem vádolhatjuk, mert őket egy általános, megdönthetetlen sarkigazság vezeti, u. m. egyenlő képesítés mellett, egyenlő munka, egyenlő dijjazás elérése. Ezen körülmény szerény protestáns tanáraink figyelmét magára vonván, a budapesti ev. ref. í'őgymn. tanári kara részéről is kaptunk egy komoly irányú felhívást a protestáns tanári állás solidarisabb alapra fektetése czéljából, mely a protestáns tanárok részére az állam által felállítandó nyugdíjintézet megsiirgetésére vonatkozik. Miután régi igazság az, hogy nagy dolgokat csak egyesűit erővel lehet czélhoz juttatni; a felhívásban fel szól littattunk arra,