Református gimnázium, Miskolc, 1891

XVI minden rétegére a nemzeti irányban való nevelést, de a külömböző irányú s egyes életköröknek megfelelő elkülönített iskolákat nem hozza egymással szerves kapcsolatba. Elmondhatjuk, hogy még most sincs egységes, egyetemes iskola szervezetünk. A családi iskola helyébe a kisdedóvoda lépett, hogy a családból korán kiadjuk idegenek közé gyermekeinket. — A népiskolák egysége a középtanoda és a népoktatási intézetnek keresztelt polgári iskola által meg van csonkítva. Középtanodai rendszerünk a népoktatási intézetekkel nincsen kellő összhangban. S kérdezhetnők tehát, hogy miféle iskola a középtanoda? általános nevelő intézet-e, vagy tudós iskola, vagy szakiskola? Mondhatjuk, egyiksem, mert ha általános nevelő intézet lenne, akkor kétféle általános műveltségnek kellene lenni: humán és real műveltségnek Tudós iskolának sem nevezhető, mert a tudós név megszerzésére sokszor egy hosszú emberi életidő is kevés, a szakismeretek elsajátítása is huzamos időt kiván. Hát még ha akadémiáinkat, egyetemeinket tekintjük, hová fogunk jutni alsó, közép és felső iskoláink összehasonlításánál. Nem ok nélkül jegyzik meg némelyek azt, hogy jelen iskolaszervezetünk oly épülethez hasonlít, melynek egyik része góth, a másik része renaissance, a harmadik román stylben van építve. Ezen szétdaraboltságnak még nevelési irodalmunkon is láthatók nyomai. Van óvodai, nép, polgári, kereskedelmi, gymnasiumi, akadémiai, egyetemi nevelés. Mintha úgy az egyik, mint a másik alapon, fokozaton nem a jó erkölcsöt, jellemet, érzelmet, itélőtehetsóget, a szép, jó, nemes ós igaz iránti ragaszkodást, munkásságot kellene fejleszteni, művelni, szóval az embert emberré tenni. — A nevelési ügyek ezen szétdaraboltsága, mely a különféle hivatalos sectákat, kasztokat, különféle kisebb nagyobb rendjelekkel látja el, hova fog vezetni, azt még most eléggé nem tudjuk. Annyi igaz, hogy fontos családi, társadalmi, hazai ügyeink felfogásánál is sokszor zilált helyzetet teremt s józan érdekeinket, igazságügyeinket már is veszélyezteti az utiliarismus. A gyermekeknek, ifjaknak értelmi fejlettségük előtt egy bizonyos szakpályára való erőszakolása, a józan, szabadszellemi fejlődésnek mindmegannyi akadálya, kétségbeesést szülő helyzeteknek előidézője; mert mit tudja azt egy 10—12 éves gyermek, miféle szakpályára lehet ő idővel alkalmas? kiből lesz a jó pap, ügyvéd, orvos, tanár, mérnök stb., mely szakpályára csak egy bizonyos alapműveltség elsajátítása után juthatnak ós ezen alapmíveltséghez bármiféle tudományos pályára lépő egyén, czélszerű, ha egy és ugyanazon úton jut el. Ezen alapműveltség a munka birás, kötelesség tudás, nemes izlés, humánus