Református gimnázium, Miskolc, 1888

60 pályázat tartatott, melyre 7-en jelentkeztek. Egy algebrai és egy geometriai feladat kidolgozása kívántatott. Teljesen jól dolgoztak Szűcs Sándor és Reisz Dezső, a miért ezek 5—5 frtot nyertek; jelentéktelen hibát követtek el Lichtschein Lajos és Halászi Caesar, miért az első 3, a második 2 frt jutalmat nyert. Az egyik feladat jó kidolgozásáért dicséretet nyernek : Eigner Nándor, Balázs Gyula, Lederer Miksa. XI. A »Borsodi kör« Solymossy-díja (20 franc.) Kívántatott: A magyar történelemből vett elbeszélés. Érkezett 4 munka 1, 3, 16 és 17. számok alatt Az 1. számúnak, melynek jeligéje : .,Ki az erényért hal meg, hírben él", alkalmas tárgya és elég könnyen folyó irálya van. Az írásjelek használatában olykor ingadozik, azonban tartalma és kidolgozása a jutalomra érdemessé teszik. Szerzője: Gál Lajos 7. o. tanúló. A 17. számú, melynek jeligéje: „História est magistra vitae" elég könnyű és folyékony nyelven van írva, de nincsenek meg benne különben a beszély kellékei. Az egész elbeszélés egy kiszakított lap a történelemből. Szép nyelvezetéért azonban dicséretre érdemes. Szerzője: Tóth Lajos 7. o. tanúló. A 3. és 16. számúak semmi tekintetben sem felelnek meg a beszély kellékeinek. Ugy gyarló nyelvezetük, mint silány tartalmuk miatt csak kísérlet számba jöhetnek. XII. A „Borsodi-kör" 20 frcos díja. Kívántatott: Egy népies elbeszélés. Érkezett 3 munka 2, 4, 18. számok alatt. A 2-ik számú, melynek jeligéje: „Az álom kezén van a halál újjá", (Hugó Viktor) igen jó menetű, magvas elbeszélés. Hibáúl lehet felhozni, hogy a népiességet gyakran túlságba hajtja. Népies az, a mit a nép is könnyen és tisztán megért. De ha e tekintetben túlságba esünk, akkor nyelvünk könnyen pórias és érthetetlen lesz. Különben a 2-ik számú könnyed menetű, jó tartalmú beszély, a miért a tanári szék által a jutalomra érdemesnek ítéltetett. Szerzője : Gál Lajos 7. o tanúló. A 4-ik számú, melynek jeligéje: „A halál nem a haldoklóra nézve legkeserűbb", tartalmát tekintve, kevéssel gyöngébb az előbbinél. Irálya is igen hasonlít az előbbihez, s csak a vége nem kielégítő. Azonban élénk elő-