Református gimnázium, Miskolc, 1888

57 jeligéje: sA pálya nyitva áll, előre! A pálya végén int a babér !« 20 ívre terjedő és 27 szép kivitelű illustratioval ellátott becses munka. Az egész mű két nagyobb részre van beosztva. Az első részben ismerteti a mikroskopot és annak alkalmazását, megemlítvén helyenkint azon észleleteket is, melyeket szerző maga tett a mikroskop segélyével. A második részben ismerteti a teleskopot és annak alkalmazását, mindenütt a legfáradságosabb, de pontos kivitelű ábrákkal tevén világossá előadását. Szerző munkájába teljesen bele éli magát, mindazáltal mindig ura marad tárgyának, mert nyelvezete végig értelmes és világos. Szóval e pályamű nagy tanulmány és széleskörű olvasottság eredménye, s úgy látszik, hogy szerzője nem a kitűzött díjért, hanem a természettudományok iránti kedvből és előszeretetből foglalkozott tárgyával oly tüzetesen és behatóan. A tanári szék a 20. számú művet 10 írttal jutalmazta. Szerzői : Stern László és Szűcs Sándor 7 oszt. tanúlók. A 6 számú pályamunka, melynek jeligéje: „Minden tettnek mérlege a siker" (Eötvös), noha nyelvezete, folyékony előadása világos, jóval elmarad vetélytársa mögött. A górcsövekkel röviden végez, a távcsöveknél pedig igen sokat időzik az ó-gyallai csillagvizsgáló-intézet ismertetésénél, a mi nem tartozik szigorúan a kérdéshez. Mindemellett a tanári szék a 6. számú pályamunkát a reáfordított szorgalomért 3 frt 20 krral jutalmazza. Szerzője: Martin Iván 8. oszt. tanúló. III Polgári Kazinczi-díj 4 frt. Kívántatott: „Zrinyi a költő" czímű elbeszélő résznek magyarról latinra fordítása. A pályázatra, mely zárt helyen, felügyelet mellett történt, összesen 8-an jelentkeztek. E pályázaton Lederer Miksa VIII. osztályú tanúló bizonyúlt olyannak, ki a latin nyelvben legbiztosabb és leghelyesebb előhaladást mutatott fel és ezért a tanári szék a 4 frt jutalmat neki itélte oda. IV. Kovács Gyula emlékdíj 7 frt 75 kr. Kívántatott : Népszínmű mesevázlat egy kidolgozott jelenettel. Két munka érkezett, u m. a 9. és 19. számú. A 19. számú, melynek jeligéje : „Extra Hungáriám non est vita, 5