Református gimnázium, Miskolc, 1886
12 Míg a tanári kar a szellemi téren igyekezett iskolánkat korunk színvonalán megtartani, addig a nagy közönség sem feledkezett meg annak anyagi támogatásáról. — Jelentékenyebb összegek adományozásáról ugyan ezen iskolai év folyamában nem tehetünk említést, mert boldog emlékű Szűcs Miklós úrnak a nyugdíj-intézet részére hagyott 200 frtnyi alapítványa és ösztöndíj alapra hagyott szintén 200 frt alapítványa még a jc-len iskolai év előtt adattak át az illető pénztárak kezelőinek; ez úttal azonban kötelességemnek ismerem ezen jótékony adományt felemlíteni, mert ez még a mélyen tisztelt közönség előtt felemlítve nem vólt, nem is lehetett, s nem mulaszthatom el, hogy Szűcs Sámuel iskolai tanácsos úrnak, ki a tanintézetünk részére hagyott összegek átadásáról oly gyorsan vólt szíves intézkedni, az elöljáróság köszönetét ne tolmácsoljam. Még eleven emlékezetében van a mélyen tisztelt közönségnek azon egyszerű, de magasztos ünnepély, melyet egy évvel ezelőtt azon férfiú emlékére rendeztünk, ki b. e. Pálóczy Horváth Mária óta legjelentékenyebb összeggel emlékezett meg főgimnáziumunkról, ki 10,000 frtot hagyott egy tanári szék leendő alapjáúl, 1092 frtot pedig közalaptőkénk gyarapítására vólt szíves hagyni — Ott állt előttünk a szép lelkéhez méltó szelíd arcú Kun Józsefnek jól sikerűit arcképe, melyet azon alkalommal lepleztünk le, midőn vólt igazgatónk a jeles férfiú fölött emlékbeszédét tartotta. — Mulasztást követnénk el, ha itt e helyről is meg nem köszönnők szívességét Váncza Emma kisasszonynak, ki a művészi kivitelű kép festésére önként ajánlkozott, midőn megtudta, hogy elöljáróságunk a boldog emlékű jóltevő arcképét könyvtára díszítésére, kegyeletének jeléül le akarja festetni. — Fogadja ismételten szíves köszönetünket; fogadja egyszersmind az ihletett művésznő édes atyja, Váncza Mihály iskolai tanácsos úr is, ki a szép arcképhez méltó keretről gondoskodott, mintha csak azt akarta vólna példázni, hogy a szeretett leányt szíve jóságáért miként ölelik át az atyai karok, buzdító példáúl mindazoknak, kikben a szép és nemes csirája megvan, csak az életre keltő nap melege várat magára.
