Református gimnázium, Miskolc, 1884

18 tal elhatároztatott. így igyekeztünk megtartani tanintézetünk jó hírnevét, életét. így jártunk az igazság fényénél. Járványos betegség, istennek hála, nem gátolt működéseinkben, nem szakasztotta félbe előadásainkat. De mindamellett is a kérlelhetlen halál tanintézetünk köréből a szülék, tanárok és tanúlótársak mély fájdalmára a kiválóan gondos ápolás és gyógykezelés mellett is két tanuló ifjút ragadt el; ugyanis elébb Lencsés János 8-ad osztálybeli ifjút és csaknem az iskolai év végén június io-én pedig Losonczy József 7-ed osztálybeli tanúló ifjút. Adjon vigasztalást a mélyen megszomorított szüléknek az isteni gondviselés, a korán elhunyt ifjaknak pedig nyugodjanak békén poraik, virasszon felettük tanintéze tünk áldó emlékezete. Tanintézetünk részére ez évben is számos kegyes adományok folytak be. Ezen adományok eléggé igazolják azt, hogy tanintézetünk irányában a kegyelet, részvét és szeretet ez évben is meghozta jótékony áldozatait, hogy az ősi forrás, mely szülte tanintézetünket, még most is csörgedez és mindannyiszor, valahányszor külső nyomásoknak van kitéve és egyes részei hiányt szenvednek, meg-megered jobban, jobban és alélni kezdő tagjait felfrissíti s új életre serkenti. — Fogadják a jótékony adakozók adományaikért hálás köszönetünket. Az elhúnyt végrendelkezők felett pedig őrködjék a végetlen idő folyamán át tanintézetünk története s áldó emlékezete. Te pedig, óh jótékonyság forrása, eredj meg évrőlévre tanintézetünk életében; buzdítsd híveinket, a tanügy barátait, áldozatkészségre, tettre, munkára, hogy a hitbizományképen reánk hagyott tanintézetet, annak önálló szabad fejlődését s virágzását, a tiszta erkölcsiség, józan tudományosság, felvilágosodás, közművelődés érdekében feltarthassuk. Áldja meg az isteni gondviselés egyházunkat, mint tanintézetünk íentartóját, vezérelje, buzdítsa híveit, elöljáróit, lelkészeit, hogy tanintézetünk fentartásánál és