Református gimnázium, Miskolc, 1882

4 vívtak ki számára, s több irodalmi jelesünk, mint Ka­zinczy Gábor, Tompa Mihály. Lévay József barátságával dicsekedhetett. A közbecsülés kisérte hosszú pályáján mindig; ennek kifolyása volt, hogy számos ünnepélyes alkalommal szólittatott fel közreműködésre, mely biza­lomnak kitűnően megfelelt. Birta tanítványai föltétlen szeretetét is, mert tudott a sokszor rideg studiumokba életet önteni, tanítványaiban lelkesedést gerjeszteni. Méltó és szép bizonysága a tanítványok hű ragaszkodá­sának az, hogy 25 éves, továbbá 30 éves tanári ju­bileuma az egész intézetre valódi ünnep volt, s ta­nítványai ezüst serleggel tisztelték meg, fáklyás ze­nével s más meglepetésekkel pedig csaknem minden évben kimutatták iránta való mély tiszteletöket. E hű ' ragaszkodás még halála után is meghatóan nyilvánult abban, hogy a m. kir. tudományegyetemen alakult „Bor­sodi kör," melynek tagjai nagyrészt tanítványai voltak a b. e. elhunytnak, alig vette halála szomorú hírét, azonnal elhatározta, hogy mindaddig, mig a kör állani fog, az ő emlékére „Solymossi dij u czimen egy magyar aranyat fog évenként a miskolczi ref. főgymn. Kazinczy önképző körének — melynek számos éven keresztül érdemes el­nöke volt — egy a Borsodi-kör tagjai által kitűzendő pályakérdés dijául kitűzni, s a jelen évre eső aranyat azonnal mégis küldötte. 188-2. octóber 2-án kisértük őt az örök nyugalom csendes hazájába. Felette Halmy Gyula tanártársunk mondott az elhunyt érdemeihez méltó szép beszédet. Temetésén városunk, megyénk nagy számú közönsége, nagyrészt egykori tanítványai, a helybeli tanférfiak, s a tanulók seregei megjelentek. Utolsó utja hasonlított azon diadalmenethez, melylyel a csatát nyert, de hősie­sen elhullott bajnokot kisérik társai örök nyugvó helyére; mert igazán hasonló is volt azon hőshöz, aki bár érzi, hogy hosszú küzdelmében halálos sebet kapott, de őr­helyét mégis utolsó csepp vére elhullásáig híven meg­állja Emlékezete azért, bár fájdalmas, de magasztos is. A tört hajónak roncsát eltakarta ugyan az enyészet csen­des tengere, de áldott emlékét feltartják közöttünk 1 I (

Next

/
Oldalképek
Tartalom