Református gimnázium, Miskolc, 1881

irodalmunk még ma is hemzseg a latin kifejezésektől.— A jövő a jelen utócla és örököse lévén, a tudományos téren haladni akaró előtt nem lehet közönyös a tudományok mai állása. Arról sem kételkedem, hogy a latin nyelvnek az általam ajánlott alapon tanítása eredményre nézve a mostanit megközelítené, sőt talán túl is haladná. Az érettebb eszű növendéket ugyanis többre lehetne vinni a latin nyelvben egy év alatt, mint napjainkban s körülményeink között két év alatt, — annyival inkább, mivel az ötödik osztályba járó növendék, ki már valószínűleg a tudományos pályán akar haladni, nem hallaná otthon azon napjainkban divatossá lett elriasztást, hogy a latin nyelvnek az életben hasznát nem veszi; — mivel azt, hogy az a tudományos pályán szükséges s csaknem nélkülözhetetlen, ma sem merik tagadni azok, a kik ko" ö ' runk műveltségének színvonalán állanak. De, hogy kiinduló pontomhoz visszatérjek, nem merem ugyan azt állítani, hogy az értekezlet által kifejezett s az egységes középiskola mellett nyilatkozó nézet is befolyással volt arra, hogy a legközelebb beterjesztett törvényjavaslat őseihez nyugodni tétetett, de azt szeretem reményleni, hogy az értekezleten történt nyilatkozatok nem hangzanak el a pusztában s az egységes középiskola barátai szaporodni fognak. A középiskolák ügye élénken foglalkoztatta a magyar és erdélyországi nagyokból alakúit debreceni zsinatot is. Igaz, a zsinati megállapodások a királyi szentesítést még nem nyerték meg, s azon határozatok, melyek a középiskolákra vonatkoznak, talán függőben is maradnak az országgyűlés által hozandó törvények megszületéséig; de előttünk annyiban mégis értékesek, hogy a tanügy terén haladást mutatnak, és, ha az egyes egyházi kerületek által a majdan hozandó határozatoknál figyelmen kívül nem hagyatnak, iskoláinkra jótékony befolyás sal lehetnek. Tanári karunk ugyan közvetlenül nem volt képviselve a debreceni zsinaton, de annyiban befolyt arra, hogy szavazatát érvényesítette a képviselők választásá-