Református gimnázium, Miskolc, 1881

11 188 i. december 15-én délután 3 órakor kísértük örök nyugalomra az élte delén elköltözött pályatársat és jó barátot. Koporsójánál a helybeli tanférfiak s városunk minden rendű polgárai szép számmal jelentek meg, hogy a munkás férfiú és jó hazafi elhunyta fölött részvétüket tanúsítsák, s kikísérjék őt az avasi sírkert csendes lakói közé. Újra elbúcsúzunk tőled szeretett pályatárs és jó barát! Legyen békés nyugodalmad ott a többi elköltözőitek között! Azok fölött pedig, kiket elhunytod legközelebbről sújtott, őrködjék az özvegyek és árvák gondviselő atyja! Az egyházi és iskolai elöljáróság a megboldogúlt helyének ideiglenes betöltésére Bodolai István segédlelkész urat kérte fel; ki ezen felkérésnek szíves volt engedni; folyó június hó 11-én pedig az egyházi tanács Szabó Barnabást, iskolánk egykori jeles növendékét, választotta meg rendes tanárrá, ki hivatalát folyó év szep. tember i-én foglalandja el. Iskolánk őseinktől úgy maradt reánk mint tanító és nevelő intézet.— A mellett tehát, hogy a tanítás te rén a törvények kívánalmainak jó lelkiismerettel igyekeztünk megfelelni, tanítványaink vallásos nevelését és erkölcsi magaviseletét is szigorú figyelemmel kísértük. Az ifjúkori könnyelműséget figyelmeztetéssel, dorgálással, sőt, a hol a körülmény parancsolta, szigorúbb büntetéssel is fékeztük; két esetben a kitiltást is kellett alkalmaznunk; az egyik esetnél a tanítási órák mulasztása miatt, a másik esetben erkölcsi tekintetben meg nem engedhető tett miatt. Tanítványaink számát tekintve, tanintézetünk hazánkban a népesebbek közé számítható. Az 1881/2-ik iskolai évre bejegyzett nyilvános tanítványok száma 412. Tanítványaink közül ezen iskolai évben egy sem halt meg. Az ifjúság ezen évben is igyekezett felhasználni a mívelődés azon eszközeit, melyek rendelkezésére állottak. — Az ifjúsági könyvtár szépirodalmi művein kivűl