Református gimnázium, Miskolc, 1880
ív, csakis az ember tud emelkedni, akaratlanul beismeri azt, hogy a mily mértékben felülmúlja természetes tulajdonaival az összes teremtményeket oly aránkban fokozódik rendeltetése, hivatása és végczélja. Hogy e végezel e rövid földi léttel nincs elérve, azt az önkéntelenül egy jobb élet utáni vágyak bizonyítják; legszánandóbb sors jutott volna-e osztályrészül azon teremtménynek, amely minden tetténele ura. amely méltóságának öntudatában gyakran a legnagyobb áldozatra kész, sanyarúság közepette is el nem csüggedt, mert belsejében valami kimagyarázhatlan azt sugalja: hogy tűrt szenvedéseinek jutalma el nem fog maradni, pedig e földön gyakran igen késik, sőt végkép el is marad ? Az erkölcsi világ tehát sokkal biztosabb talapzaton nyugszik, mintsem azt egyszerű elmélkedéssel meglehetne dönteni. Bármily mély pillantást vetünk a teremtmények összéletébe, fejtsük meg a legtitkosabb jelenségeket; az összhangzat szakadatlan lánczolata csakis oda fog vezetni: hogy a fejlődés legalsóbb fokán álló lények csupán tengéletet élnek, ezeket a szervek fokozatos emelkedésével érző teremtmények váltják fel, a magasabb fejlettséggel bírók a szellemi képesség némi jeleit mutatják minden öntudat nélkül; végre előáll az öntudatos lény, melyre a beszámítás súlya nehezedik Ezen beszámithatási állapot legecclatansabban szól a mellett: hogy jóllehet az ember testére nézve az emlősök közös jellegével bír, szellemi kiemelkedettségénél fogva áthidalja azon határt, a mely a véges emberi ésszel fel nem fogható látkörbe vezet. Nem hiú ábránd, nem puszta sejtelem tehát, amely az emberiséget az őt megillető magaslatra emelte, mely a mártiromságra késztette, az erény gyakorlatára serkentette; hanem azon világos és félreismerhetlen tudat, melyről az apostol mondja rEst Deus in cordibus nostris" hogy a benne jelentkező lelkierő azon isteni szikra, melynél fogva magas rendeltetését, végczélját felismerve, ott a hol a tudomány kellő felvilágosítást nem nyújthat, azon forráshoz fordul, mely nemesebb részének világító szövétnekűl szolgál, mert *)„Spes eonfisa Deo nunquam confusa recedit." Veskóy. *) A ki az istenben bizik, az soha nem csalatkozik.