Református gimnázium, Miskolc, 1879
5 ter úr később teljesen belátván az általa szükségesnek és hasznosnak vélt törvényjavaslatot a »gymnasiumi és reáliskolai oktatásról" elkészítette és királyunk Őfelsége beleegyezése mellett az országgyűlés elé terjesztette. A valias és közoktatásügyi ministeriumnak ezen intézkedése, minden művelt egyéntől örömmel íidvözöltetett, ki a műveltségre törekvő s idővel a haza, a társadalom értelmiségét tevő nemzedéknek szellemi képzését szivén és lelkén viseli. Örömmel üdvözöltetett már csak azért is, hogy a középtanodák szervezetében elvégro egyöntetűség legyen és el legyen hárítva, a minden évben uj meg uj rendszerek, változtatások lelket kinzó systémája, mely didacticai tekintetben sokszor a növendékek ismeretkörét is csonkitgatja és a tanügy fontosságának hitelét előttük csökkenti. De szívesen fogadtatott azért is, mert reményt nyújtott arra, hogy elvégre valahára végeszakad a lépten-nyomon keletkező rendeleteknek, melyek hihetőleg a koronként vállalkozó ministeri tanácsadók különböző felfogásaikból származhatnak a tanügy munkásainak kellemetlenségére. Azonban a protestánsok szivében a mily örömet keltett a középoktatásra vonatkozó törvényjavaslat, épen oly aggodalmat szült tüzetesebb megfontolás után az abban czélzott állami törekvés és főfelügyeletnek olyuemű magyarázata és alkalmazása, mely az 1 7 9 0/ 9 1-ik évi 26-ik törvényczikk 5. §-ával a szó teljes értelmében ellenkezik, kimondván a törvényjavaslat azt, hogy a „köteles tantárgyakat, azokból az ismeretek terjedelmét és mértékét az országos közoktatási tanács meghallgatásával a minister állapítja meg". Holott az 1790—91-ik 26-ik törvényczikk 5. §-a világosan azt mondja, hogy a mindkét hitvallású evangélikusoknak mindenkor szabad legyen iskolákat fenntartani, azokban a tanítás és tanulás módját, szabályát és rendjét rendezni. E törvény ellenére megkívánja tőlünk a javaslat, hogy az iskoláinkban tanítandó könyveket, kéziratokat a minister úrhoz terjesszük fel és nem biztosit bennünket a felől, hogy a ministeri egyéni felfogás nem fogja-e állam ellenesnek nyilvánítani legjobb tankönyveinket is, legigazabb kéziratainkat is, melyekben semminemu államellenes eszmék nem foglaltatnak. Reánk erőszakolja az állami tankerületi felügyelőket, biztosított jogaink s ez ideig tántorithatlan hazafiúi érzelmünk, becsületünk ellenére. Nem elégszik meg az évi statisticai adatokkal, évenkénti kimerítő jelentéseinkkel, az iskola anyagi és szellemi helyzetét híven feltüntető kimutatásainkkal. Igyekszik békókba verni a szabad tanítási szellemet, mely tanintézeteinkben
