Katolikus gimnázium, Miskolc, 1943

5 őszinte könnyek hullottak ravatalánál! Mindenki érezte a vesz­teséget: szülő, hitves, tanár, tanítvány, jóbarát. A búcsúztató szavaik­ban mély lelkiség, fájdalom rezgett. Sírján az emlékezés örökzöldje nem fog elhervadni, míg szívben szeretet, hála lakozik. (Sz. Gy.) Kőröshegyi Kissházy Zoltán repülőfőhadnagy Az 1929—37. éveikben intézetünkben végezte középiskolai tanul­mányait. Jeles tanulónk volt elejétől végig s hűséges fiunk maradt azután is, aki minden szabadsága idején nagy örömmel kereste fel régi tanárait. Katonai képességei: a veszélyeiket megvető bátorság, a helyzetek pillanatok alatt történő felismerése, a gyors elhatározás, a cselekvés azonnali megkezdése és megingathatatlan következetesség­gel való végrehajtása — már gyermekkorában megmutatkoztak benne és kiválóan alkalmassá tették vezető szerepre. Már I. osztályos korá­ban gyönyörködve nézték tanárai, hogy milyen erős bajtársias érzés fűzi kis társaihoz és mennyire alkalmas arra is, hogy parancsoljon nekik. Érettségi után abban a meggyőződésben bocsátotta útjára ne­velő gimnáziuma, hogy sziklaszilárd jellemű és legerősebb tevékeny ségre is alkalmas ifjú nagy érték lesz nemzeti életünk szolgálatában. Boldog volt, amikor a katonai pályára léphetett és veleszületett rá­termettségét tudományos képzés által a legmagasabb fokra fejleszt­hette. Haláltmegvető bátorsága és izzó tettvágya a repülői szolgálatra vonzották, amelyben ragyogó mintaképe lett társainak Kgyik repii lése alkalmával aztán utóliérte a vitézeik sorsa, a hősi halál. A rövid élet fényének elvillaná-a lemcsak édesanyját, kit.c-k egyetlen kincse, mindene volt, sújtotta vigasztalhatatlan fájdalommal, hanem baj társaival együtt mélységes gyászba borította volt tanárait is, akik mindenkor tisztelettel és szeretettel őrzik egyik legkedvesebb fiuk emlékét, | MARTON LAJOS \ Életbimbó, szülőreménység tört le Marton Lajosban, az elhunyt hatodikos gimnazistában. Betegsége évek óta rombolta, mégis mintha erőszakosan szakította volna ki a halál tanulótársai közül, a szülői ház (köréből. Életbe kapaszkodó ösztönével fogódzott tanáraiba, tanulótársaiba. Tanáraiban szülőt látott, tanulótársaiban testvért. Tanulótársai mély sajnálattal hajoltak feléje, s egítettek könyveit- vinni, sz >retc1ÍVi gyengédséggel vették körül. Tanulni már nem tudott, minden kis mumka kimerítette, beteg szíve akadályozta, de törte, gyötörte magát, az életvágy hajtotta, űzte. Összeroppant gyenge fizikuma, szíve meg­állt, nem vert tovább. Február lén egy pillanat alatt megszűnt élni. Arasznyi életed végetért! Hófehéren, tisztán szálltál az égbe kis testvéredhez! Talál közi latok az örök hazában! Csillagfényes éjt­szakákon szálljatok szeHemáiínyatokkial szüléitekre, testvéreitekre s csorgassatok vigaszt bánatos szivükre!

Next

/
Oldalképek
Tartalom