Katolikus gimnázium, Miskolc, 1941

8 Sárközy Sándor izig-vérig tanár volt, az idősebb tanárgeneráció meg nem alkuvó, kemény alakja. A korral haladt! A mult tiszta hagyományait össze tudta egyeztetni a jelen pedagógiai követelményeivel s világos szemével mindig előre tudott nézni. A katedrán volt otthon! Tanított, nevelt, tudást adott, jellemet formált, szigorú bíró volt, de jóságos atya egy személyben, önmagát építgette ki tanítványaiban! Nem várt jutalmat értékes munkájáért, csak ;i legtisztább tanári örömet élvezte, amikor tanítványaiban megszólal, amikor egy-egy mozdulat, hanghordozás elárulja, hogy belopta magát lelkükbe. Ez a legszebb tanári ideál! Így él tovább a tanái még halála után is! Isten és haza! Mint két ragyogó csillag irányította életét, hivatását! Buzgó, hitét, vallását átélő, gyakorlati katolikus volt. Mint Dunántúl szülötte, magába szívta Kisfaludy, Berzsenyi, Vörösmarty kemény magyarságát. E kettősségben kristályosodott ki munkássága! Áthatotta minden szavát, tanítását az Isten és haza szeretete. Igévé vált ajkán a tanítás! Mélyen érző baráti lélek volt! Meleg szív dobogott keblében. Meg lehetett érezni, hogy szavában őszinteség, keménységében elvhűség, zQrdonságában tántoríthatatlanság rejlik. Sokat szenvedett! Tépte, szaggatta a fájdalom! Marcangolta a szíve! Nehéz kínok között vált meg az élettől március 17-én, névnapja előestéjén. Temetésén a gyászba borult családon és rokonságon kiviil ravatalát körülállták a főigazgatóság, a tanári testület barátai, ismerősei. Lélekben ezren és ezren voltak ott az ország különböző részeiből, hol megfordult s hová eljutott halálhíre. A tanítványok sorfala között haladt koporsója a sírig. Három kollégája végezte a temetési szertartást. Az igazgató mondott búcsút neki ravatalánál, sírjánál pedig egyik tanítványa idézte vissza az élő öröknevelőt. Meghatódás iilt az arcokon, könny csillogott a szemekben! Már pihen a hantok alatt! Kihajt sírhalmán a friss tavaszi virág, az emlékezés örökzöldje. Másoknak élt, az ifjúságnak szentelte életét. Nem halhat meg! Tovább él! Árváiban mint ember, barátai között mint igaz nevelő, tanítványaiban pedig dús lelke. Szikra Gyula Nagy Sándor gt. hadnagy. | J!)29—36. években intézetünkben végezte tanulmányait. Faluról hozták be mint tehetséget. Az is volt, jeles tanuló lett, pusztán a maga erejéből. Széptermetű, barnaarcú, kevésszavú, komoly magyar ifjú volt, ősi földművelő, szegény.