Katolikus gimnázium, Miskolc, 1940

22 Megálltak szemben a tanári karral és a szülőkkel. Zelenka Árpád igazgató szólt hozzájuk meleg szavakkal, áldást kérve Istentől mindazokra, akik hazánk boldogulásáért fognak küzdeni, s fajunk sorsának jobbrafordítására szentelik friss energiáikat. Az intézet vezetője után Uri':án Tibor I. B) oszt. tanuló lépett az emelvényre. Komoly, mély szavak csendültek fel ajkán a búcsúztaltó intézetről, az immár nagy férfiakká serdült nyolcadikosokról, akik előtte váltak emberekké, s akik példaképei lesznek az utánuk jövőknek, üdvözlő szavai: után átadta gyöngyvirágcsokrát a legnagyobb nyolcadikosnak; erre megindultak kis osztálytársai is, és feltűzték csokraikat a búcsúzók melllére. Az intézet zászlaját, melyet 1 éven át a most végzettek őriztek, Zelenka Árpád VIII. A) oszt. tanuló adta át a hetedikeseknek. Végigpillantott az elmúlt 8 esztendőn, sok izgulásukon, sok lelkesedésükön; hivatkozott az együtt töltött percekre, a sok tervezgetésre s a nyolcadik év kemény munkájára, melyet a híven őrzötlt zászló mellett végeztek. A zászló volt és lesz jelképe a tiszta magyar ifjúságnak; amíg ezt szeplőílenül őrzik, addig nem kell félni az élvektől való eltántorodástól, a megtévelyedésitől. Kérte az utána következőket, hogy legyenek hűek a zászló jelképezte elvekhez és elhatározásokhoz. Isépy Tamás VII. A) oszt. tanuló vette át évfolyamtársai nevében a zászlót, s ígéretet tett, hogy az ifjúság továbbra is minden erejével azon lesz, hogy jövő szerepére kellően felkészüljön. Azután a nagy próbára, az érettségire figyelmeztette a végzetteket, mert most nyílik az első alkalom számukra, hogy megmutassák, hogyan teljesítették eddig kötelességüket. Tarczai Béla VIII. A) oszt. tanuiló, az önképzőkör elnöke lépett ezután az emelvényre. Meghatódva búcsúzott az Alma Matertől, a diákoktól s tanáraitól. Köszönetet mondott 'tanárai atyai jóságáért, szerető vezetéséért és támogatásáért. Nélkülük nem lehettek volna azzá, amivé fejlődtek: tudással felvértezett, szellemi, erkölcsi erővel eltelt, életet vállaló magyar ifjúsággá. Szavai éreztették a búcsú fájdalmát, a társaktól való leiszakadást s a büszke örömet, amit az új kötelességek vállalása ébreszt mindnyájukban. Felharsant a himnusz a tanulók ajkán, s utána az egész intézet összes tanulói elvonultak a zászló előtt. Keményen dübörögtek a lépések, s csillogó szemű kisdiákok vonultak büszkén a nagyok után, akik elbúcsúztak az alsó és felső tantermektől, a kemény iskolapadoktól, hogy elfoglalják helyüket az íróasztal, a munkapad, a katedra mellett, munkásai s majd vezetői legyenek a magyar társadalomnak.