Katolikus gimnázium, Miskolc, 1939

14 Mint ennyire sokoldalú nyelvész gyakran vetett föl a tanári szobában nyelvészeti problémákat, ami azután parázs vitára és nem egyszer egy-egy eddig homályos kérdés tisztázására vezetett. Mint jókedvű, tréfát kedvelő ember bármely csipkelődő megjegyzésre rögtön készen volt a szinte mindig találó, de sohasem sértő visszavágásra. A tanítványaival való érintkezésben, az idősebb tanár-generációnál gyakori módon, elvi meggyőződésből is, tartózkodó volt. A bizalmaskodást semmiféle alakban nem tűrte részükről. De a látszólag néha kissé rideg külső alatt tanítványaiért melegen dobogó szív rejlett. Az előforduló visszásságokat mindig saját hatáskörében, atyai jósággal intézte el. Felsőbb fórumhoz legfeljebb akkor fordult, ha valami nagyobb baj esetén védenie kellett tanítványait. A házii munkák kitűzésénél a lehető minimumra szorítkozott, az osztályozásnál pedig annyira méltányos volt. hogy a tárgyaiban mutatkozó előmenetel a legjobbak közé tartozott. Akik tanártársai közül régebben ismerik, szívesen gondolnak rá mindig mint jó kollégára, aki szikrázó humorával lelke tudott lenni a társaságnak a baráti asztalnál vagy más vidám összejövetel alkalmával. Szülői értekezletekre is emlékezünk, amikor elragadta hallgatóságát előadásával és felszólalásaival az előadást követő vita folyamán. Fiatal kartársaink már csendesebbnek ismerték csak; lehangolta hőn szeretett neje hosszú betegsége. Nagyon csendes ember lett azután a folyó évi március hónap óta, amikor nejét, kivel 31 éven át élt meghitt, zavartalan családi boldogságban, tanártársai, családja és igen számos tisztelője, barátja jelenléte és mély részvéte mellett elkísérte utolsó útján a miskolci Mindszenti-temetőbe. Egész életében kizárólag tanítványainak és családjának élt. Mindezektől majdnem teljesen megfosztva, csak szárnyra kelt gyermekei szeretetéből merítve erőt és vigasztalást megy mostan, az iskolai év végen egy magános éllet elébe. De talán vigasztalására fog szolgálni az a tudat, hogy mi, tanártársai, akik mindig az udvarias, szolgálatra kész, jókedvű és jólelkű kollégát láttuk benne, -mélyen fájlaljuk távozását az intézettől s mindig örülni fogunk, ha a nyugalom évei során minél gyakrabban fölkeres bennünket. Komán Anclor.