Katolikus gimnázium, Miskolc, 1939

10 tudás kiegészítésére és a gondolatok kicserélésével járó szélesebb látó­kör kialakítására gondolt és törekedett, hanem kartársi szeretet, egy­más (megismerése és megbecsülése is vezette. Szerette és becsülte munka­társait és ösztönözte, támogatta őket, hogy a társadalmi egyesületek éle­tében a nekik járó helyet elfoglalják. Ilyen ember volt Tamedly Mihály, akinek hamvai a miskolci desz­katemetőben pihennek, mert odakívánkozott új beosztási helyéről, a kassai királyi tankeriilet éléről, midőn érezte, hogy halandó testét vissza kell adnia az anyaföldnek. Hogy új, országos fontosságú helyén mit je­lentet halála, azt barátja és kedves munkatársa, vitéz Ujváry Lajos tan­ügyi főtanácsos így írja le a Felsömagyarországi Tanügy 1939 október 25-iki számában: „ . . . akkor veszítettük el, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Alig pár hónapja, hogy nehéz és felelősségteljes munkaköréből még nehezebb és felelősségteljesebb munkakörbe, a miskolci tankerület élé­ről az újonnan megszervezendő kassai tankerület élére szólíttatott, alig, hogy körültekinthetett, tájékozódhatott, alakítani kezdhette munkater­vét: a folytatásban s a végrehajtásban imár fájdalmasan nélkülöznünk kell. Halála mérhetetlen vesztesége nemcsak a kassai tankerületnek, de az egész magyar nevelés- és oktatásügynek." Akik életüket nemes célok szolgálatában élték le, akiknek minden tette és szava a nemzet, az emberiség boldogulását mozdította elő, akik­nek keze embertársaik kezét fogta, szeme felebarátja lelkét kereste, és megtalálta, akik az Istentől kapott halhatatlan lelket az Űr kívánságára és parancsa szerint áldozatra használták fel: azok halhatatlanok. Mert halhatatlan az, akit Isten úgy szeretett, hogy szerető szívvel ajándé­kozta meg. Tamedly Mihály alázatos lélekkel szerette Istent, rajongó szere­tettel szerette a gyerekeket, meleg szeretettel szerette munkatársait, meg­értő szeretettel szerette az embert. Orszúgh József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom