Katolikus gimnázium, Miskolc, 1938

37 indulásig tanulóink egy kijelölt osztályteremben tanultak tanári felügyelet mellett. Az állomáson a Szociális Misszió Társulati nővérek ügyeltek fel tanulóinkra, és megfelelő olvasmányokkal is ellátták őket. önzetlen fáradozásuk és munkásságuk mindenki részéről a legnagyobb elismerést váltotta ki. Más elismerést nem tudunk munkásságukért adni, mint azt a tiszteletet és bálát, ami növendékeink részéről velük szemben megnyilvánul. Diósgyőr községből és Diósgyőr-Vasgyárból villamoson járt be 65 növendék. Ezeket Hodászy Ede tanár úr kísérte. Nem Miskolc területéről kerékpáron járt be 40 és gyalogosan 20 tanuló. Általában a bejáró tanulók ellen nagyobb panasz nem merült fel és így a bejárási engedélyt senkitől sem kellett megvonni. 7. A fegyelem intézetünkben hanyatlást nem mutatott a lefolyt iskolai évben. Kisebb fegyelmi vétségek is, amik a fejlődő gyermeknél szinte velejárók, csak csekély számban fordultak elő. Tanulóink szelleme általában megnyugtató. Fegyelmet természetesen nem állandó parancsosztogatással igyekeztünk tartani, hanem arra törekedtünk, hogy a fegyelmezettséget a tanulókból a meggyőzés és belátás eszközeivel, mint szabad elhatározást váltsuk ki. Atyai gondossággal közeledtünk feléjük és csak ott alkalmaztunk szigorú megtorlást, ahol másként már célt nem lehetett elérni. Nem jelenti azonban ez azt, hogy nincs valami, ami nyugtalanít bennünket, ami kifelé még észrevehetően nem mutatkozik, de itt lappang közöttünk. Lappang, ami fegyelmezetlenséggé csak évek múlva fejlődik esetleg és tenni kell róla, hogy ez be ne következzék. Az ifjúság újabban az iskola és otthon nevelésén kívül egy durva külső ráhatásnak is ki van téve, ami ellen küzdeni emberfeletti, mert személytelenül dolgozik és lopva hinti el a fegyelmezetlenség magvát. A tanuló dicsérő és elismerő szót emberekről ma szinte nem is hall már csak az iskolában,. Minden nap a vádak özönét, emberek becsmérlését, a cinizmus és gúny szülte ezerféle durvaságot hallja lépten-nyomon. Hova fog ez vezetni, ha az élet az iskola ellen fog esküdni? Hova vezet ez, ha a társadalom, a család és mindenki itt azonnal megálljt nem parancsol? Mi lesz itt, ha az ifjúság ilyen példákat lát? Mi lesz, ha kiölik belőle a tekintélytiszteletet, a bizalmat és embertársaiba vetett hitet? Itt az iskola segítségére kell sietni az otthonnak és társadalomnak, nehogy az 1918-as évek fertőjébe siilyedjünk. Az ifjúság ma még szilárd és tántoríthatatlan, de kérdés, meddig, ha ez így folytatódik. Az iskola az élet ilyen korcs megnyilvánulásai ellen küzd végsőkig, de a családnak is ugyanezt kell tenni. 8. A szülőkkel való kapcsolatot igyekeztünk egész év folyamán