Katolikus gimnázium, Miskolc, 1938

diákoknak. Húsz éve áhítoznak utána. A diáksereg összeszedi könyveit, sokan még a dicsőséget jelentő jutalomkönyveket is: és: küldik magyar diáktestvéreknek. Mi ez megint. Hazafiság. Elmultak az ünnepek, mindenki komoly munkába merül. Közben-közben fájó szívvel búcsúzik sok diák az intézettől. Mennek a felvidéki iskolákba tanulni, mert az édesapát odaszólította a kötelesség. Fáj nekik a búcsú az Alma Matertől, de mennek, mert nekik is kötelességük van ott. Hirdetik ott társaiknak a magyar igazságot, amiről azok húsz évig keveset hallhattak. A többi pedig itthon dolgozik és készül a további nagy harcra. Közben szabad idejükben látogatják a felszabadult Felvidéket és álmodnak szépeket a dicső magyar múltról és jövőről. Az 1938-as esztendő a magyar nemzet újjászületésének éve lett. Még az aradi vértanuk napja és a limanovai hősökre való emlékezés is más volt most, mint előbbi években. A vértanuk és hősök szelleme mintha azt suttogta volna a magyar diákok fülébe: ne gyászoljatok és ne sirassatok minket, hanem kövessetek. A mi emlékünk biztatás legyen és ne a lemondás. Most vagy soha. És az lett. Hisz a tanítványok is méltó utódai lettek a magyar hősöknek. Harcoltak és küzdöttek ők, mint magyar oroszlánok. Vérük hullt a kir. kat. gimnázium volt tanítványainak és életüket áldozták hősökként. Elment és az égi hősök közé sorakozott fel Bögös, volt kedves tanítványunk. Emlékét őrizzük. Milyen más volt ebben az évben március Idusának ünnepe is. Az osztályok képe megváltozott. A díszektől és a magyar színektől szinte tündöklik minden az épületben. Ismét türelmetlen várakozás szállta meg minden magyar diák szívét. Ujabb öröm. Szent István országának újabb kincsesrésze került vissza hozzánk. Az igazság és magyar fegyverek újabb diadala volt ez. Virágba borult tavasz. Ujabb diák-kciés az igazgatóhoz. Mer jiink el hódolni a Nagyságos Fejederemhez Kassa városába. Menjünk el és látogassuk meg a magyar és . 'ovák diáktestvéreket. Ölel jiik őket magunkhoz. Mi ez megint! Nem a tiszta, önzetlen haza bság mtgosillanása-e! Még a jövő gimnazistái, a negyedikes elemisták is könyörögnek: vigyetek el minket is, mert mi is érezzük már azt ,amit ti. Lehet-e ilyen kérésnek ellenállni? Elmentünk. Köszönjük dr. Hamary Géza üzletigazgató úrnak, hogy külön vonaton szállított el minket. Több, mint ezer gyermek ment el. Számoljunk be erről is: Fegyelmezett, katonás sorok a miskolci pályaudvar előtt. Az elhelyezkedés mintaszerűen folyt le. Minden gyermek érezte, hogy