Katolikus gimnázium, Miskolc, 1938

21 gvon kedveltem a rádióban az orgona és énekkari számokat. Nálam ez az az eszköz, amely által erős, heves ifjú temperamentumomat levezettem." Másik: „A hetedik évben szinte mondhatnám, hogy új billentyűt próbáltam, ami elvon a tanulástól. Eddig csak azt tudtam, hogy vannak szegények és gazdagok is, most többet észrevettem. Érdekelni kezdett az oka, ugyanakkor ettől teljesen függetlenül egy szélsőséges kis politikai csoport vonja magára a figyelmemet. Érdeklődöm iránta s itt valami teljesen szokatlanul újat találok. Megtelítődöm a feszültségükkel, s azóta is állandóan elektromos potenciál-különbség van közöttem és az életem kerete között. Az újságokat most tanulom meg olvasni. Keresni kezdem azokat, akik hasonlóan fogják fel ezeket a dolgokat, és találok is ilyeneket. Nem törődöm semmivel, minden, ami kezembe akad, elolvasok. Megkerítem a szocialista apostolok könyveit, és olvasom, miért is akarták ők rosszul, és örülök, ha valamire rájövök magamtól, hogy hiszen ez nem egészen így van. Minden percemet betöltik ezek a gondolatok. Látom a tátongó űröket, melyek elválasztanak embert embertől. Mit mondanak a kérges tenyerű emberek? Azon gondolkodom, hogyan lehetne ezen segíteni? A hatodik év végén elmentünk négyen dolgozni egy házépítésnél azzal a vággyal, hogy megismerkedhessem egy igazi szerencsétlen munkással. Sikerült egynek bizalmába férnem: ömlik belőle a panasz." Máshol ugyanaz: „Sok vita anyagát kaptuk a magyar órán a közös megbeszéléseken. Nem tagadom, igyekeztünk legtöbbnyire a hallottakat beszélgetéssel értékésebbé tenni a magunk számára. " Egy másik: „A VH-ikben azonban már versenyvívóként szerepeltem, rengeteget kellett vívóórára járnom, időm sem sok maradt, de a súlyos fizikai munkában elfáradva, agyam nem fogta olyan jól a leckeanyagot és bekövetkezett a visszaesés. A kerületi és országos bajnokság aranyérme nem kárpótolt azért a két hármasért, melyet szereztem a mellé az egy árva mellé, ami a Vl-ból maradt még." Máshol: „A hetediket úgy nyitottuk meg, mint az érettségire előkészítő osztályt. A osztályra rányomta bélyegét a közös munka szelleme, az igazi baráti együttműködés. Mindenkinek van már valamilyen neve, és senkit sem hívnak már a rideg vezetéknevén. Ez talán a megértés és baráti kapcsolat megnyilvánulása. A tanulás az előző években megszokott módon folyt tovább, csak többet politizáltunk egymás között." Egy másik: „A hetedik osztályt bizonyos harc jellemzi: az utca politikája és az iskola nézete közötti harc. A hetedikes diáknak tetszenek a hangzatos jelszavak, hiszen ő már kész politikus; hiszen ő már tud programbeszédeket mondani; hiszen nála a tapasztalatot kipótolja a tudás; hiszen ő már nincs olyan feltétlenül a