Katolikus gimnázium, Miskolc, 1938

12 vül hagyni azt sem, hogy úgy a szellemi, mint a jellembeli fejlődésnél hiányt hagyni nem szabad, a továbbmenőket a koruknak megfelelően csiszolni kell. Hogy a rendes szellemi fejlődés komolyabb hátrányt ne szenvedjen, még az iskolaév elején írásbeli nyilatkozatot kértem a szü­lőktől, hogy a negyedik osztály után kiket visznek olyan pályákra, ahol csak négy középiskolát kívánnak. 21-et jelentettek be, és ezekkel elné­zőbbek voltunk és mértéken alul osztályoztuk őket. A diákember élete legkritikusabb szakába ért, itt bűn lett volna teljesen magára hagyni, mert a fiziológiai fejlődés irányítása, helyes mederbe terelése nélkül, helytelen vágányra terelődött volna a lelki és szellemi fejlődés is. Az ön­magával foglalkozó, állandóan befelé néző kamaszt ki kell fejteni kéjes burkából. Kerülni kellett az erotika érzését felidéző szavakat, kifejezé­seket: mert a legártatlanabb fogalom is vinnyogást és bárgyú, ködös te­kintetet váltott ki. Meg kellett nézni titokban a táskákat és elvenni a por­nografikus ponyvafüzeteket, közöttük kellett állandóan járni, soha a katedrára felülni nem lehetett, mert megindult a levelezés, mely a „csak egy kislány"-ról szólt. Gondolni kellett arra az időre is, mit nem az is­kolában, vagy az iskolában, de nem a tantermekben töltenek, és állan­dóan inteni, figyelemztetni őket, ha kellett ijeszteni is, hogy a fejlődő testnek minden kiválasztott anyagra szüksége van, ne akarjanak gyenge­elméjű gyermekeket hozni az iskolába. Át kellett az érzést szerelni ideális térre: Szép Ilonka, Hedvig, Ankerschmidt Erzsike. Szét kellett ültetni gyakran őket, főleg akik sülve-főve együtt voltak, mindenüvé együtt mentek. Okos olvasmány a Toldi a IV. osztályban, levezet és épít, mert ha valamikor, úgy ebben a korban akar Toldi, Kinizsi és hasonló lenni a serdülő ifjú. A nevelő tanárnak anekdotákat kellett olvasgatnia, hogy óraközben elmondva, felfrissítse őket, hogy a magukba fordulástól el­vonja őket. Küzdelmes, nehéz munka volt mindkét részről, de sikerült. De ezt mondják el az életrajzok: „A negyedik osztályban még jobban le­romlottam. Ekkor kezdtem igazán kamasz lennni. Hosszas rábeszéléssel és azzal az érvvel, hogy az osztályból sokan járnak tánciskolába, rá­vettem szüleimet, hogy én is beiratkozhassam. Ettől kezdve egyebet se csináltam, mint játszottam a „nagy fiút." Lányokat kísérgettem, és az utcán sétáltam. Hiábavaló volt az osztályfőnökömnek s szüleimnek min­den intése, sőt még én háborodtam fel, hogy miért leckéztetnek. Vitt, naj­tott valami. Könnyelműségem ezt a szomorú következményt vonta maga után, hogy teljesen elhanyagoltam a tanulást." Egy másik: „Jött a ne­gyedik osztály. Istenem, milyen zűrzavaros idő volt, mindig magunkon, lányokon járt az eszünk. Tanulni nem tudtunk, de egy-két szigorú hang, s ismét helyreállt a lelki egyensúly." Másnál: „Azt mondtam ártatlan vol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom