Katolikus gimnázium, Miskolc, 1938

12 vül hagyni azt sem, hogy úgy a szellemi, mint a jellembeli fejlődésnél hiányt hagyni nem szabad, a továbbmenőket a koruknak megfelelően csiszolni kell. Hogy a rendes szellemi fejlődés komolyabb hátrányt ne szenvedjen, még az iskolaév elején írásbeli nyilatkozatot kértem a szülőktől, hogy a negyedik osztály után kiket visznek olyan pályákra, ahol csak négy középiskolát kívánnak. 21-et jelentettek be, és ezekkel elnézőbbek voltunk és mértéken alul osztályoztuk őket. A diákember élete legkritikusabb szakába ért, itt bűn lett volna teljesen magára hagyni, mert a fiziológiai fejlődés irányítása, helyes mederbe terelése nélkül, helytelen vágányra terelődött volna a lelki és szellemi fejlődés is. Az önmagával foglalkozó, állandóan befelé néző kamaszt ki kell fejteni kéjes burkából. Kerülni kellett az erotika érzését felidéző szavakat, kifejezéseket: mert a legártatlanabb fogalom is vinnyogást és bárgyú, ködös tekintetet váltott ki. Meg kellett nézni titokban a táskákat és elvenni a pornografikus ponyvafüzeteket, közöttük kellett állandóan járni, soha a katedrára felülni nem lehetett, mert megindult a levelezés, mely a „csak egy kislány"-ról szólt. Gondolni kellett arra az időre is, mit nem az iskolában, vagy az iskolában, de nem a tantermekben töltenek, és állandóan inteni, figyelemztetni őket, ha kellett ijeszteni is, hogy a fejlődő testnek minden kiválasztott anyagra szüksége van, ne akarjanak gyengeelméjű gyermekeket hozni az iskolába. Át kellett az érzést szerelni ideális térre: Szép Ilonka, Hedvig, Ankerschmidt Erzsike. Szét kellett ültetni gyakran őket, főleg akik sülve-főve együtt voltak, mindenüvé együtt mentek. Okos olvasmány a Toldi a IV. osztályban, levezet és épít, mert ha valamikor, úgy ebben a korban akar Toldi, Kinizsi és hasonló lenni a serdülő ifjú. A nevelő tanárnak anekdotákat kellett olvasgatnia, hogy óraközben elmondva, felfrissítse őket, hogy a magukba fordulástól elvonja őket. Küzdelmes, nehéz munka volt mindkét részről, de sikerült. De ezt mondják el az életrajzok: „A negyedik osztályban még jobban leromlottam. Ekkor kezdtem igazán kamasz lennni. Hosszas rábeszéléssel és azzal az érvvel, hogy az osztályból sokan járnak tánciskolába, rávettem szüleimet, hogy én is beiratkozhassam. Ettől kezdve egyebet se csináltam, mint játszottam a „nagy fiút." Lányokat kísérgettem, és az utcán sétáltam. Hiábavaló volt az osztályfőnökömnek s szüleimnek minden intése, sőt még én háborodtam fel, hogy miért leckéztetnek. Vitt, najtott valami. Könnyelműségem ezt a szomorú következményt vonta maga után, hogy teljesen elhanyagoltam a tanulást." Egy másik: „Jött a negyedik osztály. Istenem, milyen zűrzavaros idő volt, mindig magunkon, lányokon járt az eszünk. Tanulni nem tudtunk, de egy-két szigorú hang, s ismét helyreállt a lelki egyensúly." Másnál: „Azt mondtam ártatlan vol-