Katolikus gimnázium, Miskolc, 1937

12 sereg, hogy a pihenő pedagógusnak legyen tere iskolai tapasztalatait kamatoztatni! Az iskolának kemény oszlopa volt: egyenes ember, aki mert őszinte lenni és mert őszinte szót meghallgatni. Ez a nyílt őszinteség vezette .szívét, eszét egész tanári pályafutása alatt. Jól tudta saját élete tapasztalataiból, hogy kemény harc az élet, annak megvívásához, komolyan felkészült, férfias gondolkodású emberek kellenek. Féltette tanítványait, mint ahogyan féltette családját az élet viharától, szeleitől. Kis korukban, itt az iskolában edzette őket. Kemény volt a tekintete, kemény volt a szava, hogy majdan ne remegjen tanítványai szíve, ha nehézséget találnak útjukban, ne hagyja őket cserben eszük, ha arra kell támaszkodniuk, hanem keményen, de bízva magukban nézzenek szembe jónak, rossznak egyaránt. Ezt az áldásos tevékenységet jutalmazta tanügyi főhatósága, midőn címzetes igazgatói ranggal tüntette ki. Búcsúzik az iskolától Kronberger Béla. Legyen az őszinte szó útravalója, egyszersmind az a mágnes, mely örömében, bajában visszavezeti hozzánk, az iskolába, hol szinte egész életét leélte. Tudnia kell, hogy igaz embernek tartottuk. Az önelfogultságon túlemelkedve, tudtuk, hogy kemény keze olyan érték volt, mely főleg a gimnáziumból kikerült, pályát választott férfiakon mutatja meg áldásos hatását. Érezze most, hogy jó kartársnak tudtuk, és mindig jóleső érzéssel töltött el bennünket, hogy örömünkben, bajunkban, bánatunkban elsőnek vett részt. Hálás szívvel köszönjük meg neki, hogy szóval, tettel a bajbajutott segítségére sietett. Tudja meg, hogy munkakedve és kitartó kötelességteljesítése példa volt mindnyájunknak, töretlen munkabírása lendítő erő volt, ha el-elernyedtünk. Elmegy Kronberger Béla c. igazgató, a tanár, de csendes pihenő napjaiban ne feledje el, hogy itt maradt közöttünk az embernek, a jóbarátnak emléke, és öröm lesz nekünk őt sokáig és sokszor egészségesen magunk között látnunk. Nyugalomba vonul, de tudnia kell, hogy hiányozni fog az iskolának és a kartársaknak. Távozzon közülünk azzal a tudattal, hogy sajnáljuk távozását és hogy szerettük. Ezt tudnia kell, mert ez a mi kitüntetésünk, a munkatársaké, jól végzett munkája után. • Országh József