Katolikus gimnázium, Miskolc, 1936
zőbbé teszi a haladást, kedvezőbbé a negyedik osztályok alakulását. Igen nagy baj, hogy a legnagyobb zsúfoltság éppen a kamaszkor osztályaira esik, pedig ez a kor legkevésbbé teherbíró és így a szelektálás is ilyenkor okoz legnagyobb nehézséget. A társadalom egyébként a „csak legalább négy közép-je legyen" óhajtást egyre sűrűbben cseréli föl a „csak legalább érettségije legyen, mert anélkül nem ember az ember" — szállóigével: Ha az egyszerű érettség leszelektál — a protekció gorombább eseteit leszámítva — az egyetemről, még most is megmarad a feltörő rétegek számára az érettséginek prestige-jellege. Persze érdemes volna kikutatni, melyek azok a köz- és magánintézmények, amelyek saját szakállukra belépő jog gyanánt hol nyíltan, hol nem nyiltan érettségit követelnek. Lassan-lassan az érettségi lesz az a minimális kvalifikáció, melynek révén társadalmivá válik az ember. Az ifjúság magaviselete ellen hála Istennek komolyabb panasz nem volt. Erényei közül, melyek a legfelsőbb fokon már valamennyire mutatkoznak, a gőzökből és fellengző fellegkakukvárakból való kiábrándulás és valami reálisnak, kézzelfoghatónak keresése a legjellegzetesebb. Azon az úton van, ha alulról is jól irányítják, ha felülről is döntő súlyokat vetnek ilyen meggyőződéssel a serpenyőbe, hogy nem, fog szégyelleni semmiféle munkát. De az úttörőknek egyelőre csak bátortalanul lappangó vágyait föl kell egyenesíteni és beléjük kell égetni reális tényekkel azt a meggyőződést, hogy nincsenek maguk: a magyarság legjobbjai, legvilágosabb fejei organikusan akarják és fogják őket irányítani. E nélkül ők is, vágyaik is el fognak sorvadni. Megkatonásodott az ifjúság éppen ez irányú foglalkozásai révén és valóban öröm látni, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig menynyire szereti a határozott, zsinórra szívesen engedelmeskedő, ritmusos, feszes, „húzd ki magad"-életet, amelytől távol van még az árnyéka is a lomposságnak. Hetedikesek és nyolcadikosok között annyi gyakorlati leleményt, annyi földönjáró okosságot, annyi vezértemperamentumot, annyi szép szóval irányítható becsületérzést, annyi „úri", a közösség emelkedettebb érzéseitől fűtött lovagiasságot találunk, hogy Európa nem járna rosszul ha valamikor nemzetközi magyar gárdát szervezne a nemzetközi jogrend hivatalos védelmére. Meg is férfiasodott az ifjúság talán éppen a katonás szellem és a sporttal való állandó foglalkozás hatása alatt. Teste a kamasz11