Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

lom a maga tartalmasságával magában foglal. Szereti a haza földjét: azt véli, hogy minden földfoglalás jogosultságát nem dákoromán fantazmagóriák igazolják, hanem az a vér, amely földbirtoklóinak kitűzött isteni misszió érdekében erre a földre folyt. Mivel volt földünk, amelyet azért kaptunk, hogy Istentől kiszabott missziónknak rajta állva feleljünk meg, s mivel csakugyan volt és van missziónk, melyért temérdek vérünk folyt, folyik ma is, azért Isten előtt mienk a föld és mienk is lesz, mert nem szabad sem egyesnek, sem közületnek a más jogos tulajdonát semmiféle ürügyekkel elrabolnia. Csak akkor vétetik el tőlünk az isteni jog alapján, ha elhagyva az Istent, missziónkhoz is hűtelenek leszünk. Szereti a haza kultúráját: ész, erő, szent akarás, testvérülés, szeretet teremtették azt a kultúrát, amelyet magyarnak érzünk, magyarnak nevezünk és amely minden magyar embert összefoglal egyetlen egységbe. Ez a kultúra is isteni kincs: arra való, hogy legyen valami, ami minden magyar embert összefűz, egybeköt, még akkor is, ha egyébként egyben-másban súlyos és áthidalhatatlan meggyőződéskülönbségek választanának el bennünket egymástól. A kultúrának éppen ez a lényege: a lélek legmélyebb és legáltalánosabb igényeiből táplálkozik és olyan szép, hogy beléje kapcsolódván, elnémulnak az ellentéteink. A kultúra leszereli a szenvedélyeket, okjektívvé teszi a világszemléletet, megszünteti a szájalást, a szókontárságot, szóbűvöletet és szófakírságot; nem tűri, hogy szavakkal kultúrát, tényekkel kannibalizmust prédikáljunk. Egyszóval Istentől ránk örökített kincs, amelyet törékeny emberségünk azért kapott, hogy egyetértsünk és összefogván, közelebb kerüljünk őhozzá, aki atyja és sugallója az egységnek és békességnek. Éppen a magyarság boldogulása, a magyar összeműködés érdekében törekedtünk arra, hogy a magyar egyetértés felekezeti villongások nélkül mint az igazán elmélyített magyar kultúra munkája mutatkozzék be már az ifjúkor hajnalán a tanítványaink előtt. Nem szónoki tirádákat mondani a vallásosságról, hanem élni mélyen, élni igazán kinek-kinek a saját vallása törvényei szerint, ez az igazi béketeremtő folyamat. A vallás religio, ami magyarul istenhezkötöttséget jelent s aki igazán erősen, egyre erősebben kötözi magát oda az Istenhez, a békesség Fejedelméhez, annak a lényéből valóban csudálatos béke ár?td, mely még a legválságosabb gyakorlati helyzetekben is megtalálja az emberek közti béke útját. A béke mindig azért robban fel, mert jobban keressük magunkat, mint az Istent, mert job72