Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

boldogság könnyei folynak végig az orcán. De milyen is ez a boldogság! Emberi, vegyes, telve a befejezés örömeivel és a kezdés, a jövőbenézés aggodalmaival... A mult elmúlt... S jövő? A görög azt mondja róla, hogy „theión epi gúnata keitai", az istenek térdén fekszik... Jó lesz fiúk, ha nagyon közel térdeltek nem az istenek, hanem az Istennek a térdéhez, hogy kegyelmének bőségszarujából, mely csakugyan ott van az ölében, sok-sok kegyelmet szórjon zsenge életetekre. Ha zsengét adtok Neki, számíthattok reá, hogy tiétek lesz e föld. Ha nem ti hagyjátok el a bűnt, hanem benneteket a bűn, ha a zsengét megcáfoljátok és emberroncsot tukmáltok Reá ajándék gyanánt, akkor lehet, hogy a menny még a tiétek lesz valamikor, mint a jobblatoré, de a földet, azt alkalmasint elveszítitek. Ugy boldogítsátok tehát magatokat, hogy a földet is bírhassátok, mert magyar mivoltotoknak ez az áldott melegágya. Isten veleíek! Találkozók. Húszéves érettségi találkozója volt az 1916-ban végzett növendékeinknek június 21-én. Tizennégyen jöttek össze. Bevonultak a felvirágozott ^osztályterembe, ahol az igazgató üdvözölte őket. Beszélt nekik az iskola és élet nagy ellentéteiről, beszélt az élet fordulásairól, arról, milyen szörnyűségesen megforgat bennünket az élet, mikor sub specie aeternitatis látván az igazságokat, visszakanyarodunk, most már teljes szívvel és lélekkel, nemcsak romantikus reminiszcenciákért, hanem valóságokért és életigazságokért az alma materhez, az iskolához. Az öreg fiúk meghatottan hallgatták a szavakat. Aztán Skody ügyvéd úr vette elő táskáját, ebből előkerültek a vidám és borongós emlékek, elő azok, akik már itthagyták ezt az árnyékvilágot és a meghatott anagnórízis kedves, clair-obscurhangulatai következtek. Majd nagylelkű alapítvány létesítését jelentették be az igazgatónak és a jelenlevő tanároknak, amelyet hálás szívvel köszöntünk meg. Az udvaron lefényképeztette magát a találkozóra gyűlt nemes társaság. Este a Polgári Kaszinóban rendezett kedves vidám hangulatú lakoma fejezte be a szépséges napot. Nevelés. Aki türelmesen végigolvasta a jelentéseinket, annak tudnia és értenie kell, hogy nevelni akartunk minden idegszálunkkal és akaratunkkal. Nevelni, még pedig vallásos meggyőződésűink és magyar véreink minden erejével. Nem úgy, hogy külön csinálunk vallásos és külön magyar nevelést, hanem úgy, hogy megadjuk a nagy szintézist: krisztusi világnézet alapján akartunk magyar egész embereket nevelni az áldott hazának. Nehéz dologra vállalkoztunk. Az értesítő elején iparkodtunk megrajzolni annak a szülőnek és nevelőnek a tipikus képét, belső történéseit, belső átalakulásait, amely a 67