Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

emelkedés az előbbi évek kamaszállapotához képest, de az érés folyamata még elég lassú ahhoz, hogy a jövőben már vezérosztálya legyen jellemben is a többieknek, munkatársa a tanártestületnek. Pedig együttérzésük, összedolgozásuk példás, az egymás szíves és készséges megsegítésén sarkalló s szellemi és testi versenyekben szerzett közös diadaloktól fűtött összetartásuk él. A külső rendre is együtt kell ügyelniük azoknak, akik őszintén szeretik és becsülik egymást. A tanulmányi előmenetel görbéje emelkedő: 18 tanuló javított jelentékenyen a tavalyi bizonyítványán. Szakcsoportokat lehetett látni: egy-egy irodalmár, latinista, historikus, fizikus, matematikus köré tömörültek az érdeklődők. Ezt a dicséretes haladást szívesen írja meg s ismeri el az osztályfőnök. De még messze vagyunk az elérhető eredménytől: a tehetség, ez az Isten ajándéka akkor érték, ha az ember minden erejét hozzáaadja a magáéból ahhoz, amit kapott. De nemzeti szempontból is: ma igaz magyarnak lenni annyi, mint maximális erőfeszítést kifejteni az életnek minden vonatkozásában! Az osztály egészsége állapota jó. Súlyos betegségnem nem szenvedett senki. De öt tanuló igen gyakran mulasztott egy-egy napot. Osztályünnepélyeik ügyesen rendezettek, szépek, 1 élekemelők voltak. Több jó szavaló, énekes, zenész, bíráló van közöttük, a sportnak minden ágában is van kiváló. Szociális érzékük ép. Évek óta van osztálykasszájuk, amelybe maguk vetik ki év elején vagyoni helyzetük szerint a havi adót. Ebből fedezik a közös kiadásokat, segítik a szegényeket, de a szegények megsegítésére külön is szívesen adakoznak. Szeptemberben egynapos kiránduláson voltak Debrecenben. A templomok, a régi kollégium, a Déri-Múzeum, az egyetemi épületek, a nagyerdei uszoda és sportpálya megtekintése látásukat világosabbá, lelküket gazdagabbá tete, az utazás pedig a sok játékkal, kifogyhatatlan jókedvvel végig édes emléke lesz gondtalan ifjúságuknak. A VII. B) osztály fölött nagyobb zökkenő nélkül haladt el az iskolaév. Betegségek, komolyabb kilengések nem voltak. A korszellem, sajnos, meglátszik a fiúkon: kevés az elmélyedés. Vannak komoly, jó fiúk, akik vezetnének lélekben, hazafias érzésben, tudományos elmélyedésben, de nehezen megy a köréjüktömörülés. Nem szerencsés körülmény, hogy a könnyebb faj súlyúak a hangadók, az igazán szép jelleműek a csendesebbek és szerényebbek. A szülők érintkezése az iskolával sűrű, érdeklődésük okos, soksr.'.x epületes. Az sem elítélendő, hogy egyszer-egyszer maguk köré gyűjtik a maguk és barátaik gyermekeit és felügyeletük alatt szórakozást engednek meg ne62