Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

és műfelháborodás selejtes indulatai helyett a mindenlátó és minden­fölfedező szelídség tartja előtted a lámpást. ... És te azt hiszed, hogy a világszellemnek ebbe az áradatába belészületett gyermek egyszerű asztalravágással, egyszerű esztétikai műfelháborodásokkal terelhető az igazság irányába? Szegény álmo­dozó! Próbát tégy: mi a felfogása a modern gyermeknek a hazug­ságról? Nem az okosság legegyszerűbb és legkézzelfoghatóbb köve­telményének tartja-e, hogy hazudjék, ha az élet a legkisebb kényel­metlenség vállalására késztetné őt az igazságért? Tégy próbát: tud-e egyáltalán a gyerekek legnagyobb része igazat mondani ? Hogy kelle­metlenségek vállalása árán szinte egyik sem akarja az igazságot, lát­tuk. De nem oda fejlődött-e ez az állandó permanenciában rájuk le­selkedő hazugság, hogy már a gyermekek zöme az igazságot sem meglátni, sem megvallani nem bírja? Szomorúan veszed észre, ha megvakarod a hétszer bőrözöttek legfelső bőrét, hogy bizony alig akad, aki az igazságért a legkisebb kellemetlenséget is hajlandó vol­na elvállalni. Aki vállalja, aki bőrvakarás után is igaznak bizonyul, azt talán ösztönös veleszületettség, vagy családjának áldott, aszké­zissel telt levegője dolgozta ki igazlelkűvé. A szelídség és alázatosság világánál tehát le kell számolnod a ha­zugság minden fajtájával. Azt a meggyőződést kell vallanod mély­séges tanulságok wlapjám., hogy a hazugság személyes, családi, tár­sadalmi, nemzeti és világveszedelem. Ha személyes oldalát nézed, jelszavak helyett opportúnús napraforgókat, színes bábokat, örökké sértődő fájvirágokat termel, akiknek nincs erejük arra, hogy szer­kezeteket hordozzanak. Ha családi oldalát veszed szemügyre, megron­tója a család legdrágább kincsének, a meleg és egyszerű őszinteség­nek és így felborítója a bizalomnak, minden családi élet fő-főerőssé­gének. Ha társadalmi, nemzeti szempontból tekinted, lehetetlenné te­szi a „hitelt", az adott szó szentségét és "így titkos társulatok és földi­alatti szervezkedések melegágyává teszi az életet. Világviszonylatban egy áttörhetetlen aknarendszerré alakítja át az emberközösséget, amelyben toriások, robbanások, feszülések, kisülések napirenden vannak és így a béke országa helyett állandó harci feszültség uralko­dik az emberek között. Valami sátáni tragikumot kell a hazugságban­látnod, amely egészen rabigába ejti a gyönge embert. Sátáni tragiku­mát fokozza az, hogy legtöbbször mosolygó:; könnyedség a hangulati velejárója: csak gyönge gyarlóságnak játssza ki magát, embermivol­tunk mindenütt kísértő ártatlan gyarlóságának. Az emberi együtt­élés legnagyobb mérge, a gazdasági élet pusztító és mindent felőrlő 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom