Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

be. ők is folytatják a láncot, ha családot alapítanak, ha katedrára lépnek, hogy ezeknek a „nemes" hagyományoknak ne legyen soha megszakadásuk. Rendezd hát a bensődet a szelídség ircihtyúban & hidd el, hogy amint ma rendezetlen indulataid benne szűkölnek és nyínak minden szavadban, minden gesztusodban, úgy lesz egyszerűvé és térmésze­tessé minden megmozdulásod a szelídség bensőséges nyomására. Ne félj attól, hogy a szelídség gyöngeség, romantikus lágyság. Láttuk már, mekkora erő benne éppen az a tulajdonsága, hogy felfedező, tettrekésztető, útmutató. A romantika nem ez: a romantika lázadás formák és tartalmak ellen, magasztalása a féktelen szabadságnak, chaotikus újkeresés. Mint ilyen, esztétikai célkitűzés. A szelídség nem ilyen: klasszikus vágású melegség, megnyerő segítés új utakra és nagyon szabatosan megformulázott cselekvésekre. Egyre beljebb: a hazugság szelíd kezeléssel gyógyul. A szelídség felfedező útján egyre mélyebb lesz a perspektíva és egyszer csak a hazugság is mint konkrét életforma libben eibénk. Eddig haragudtunk rá: hogyisne, hiszen a társadalom szóval megbélyegzi, romantikus csökevényszólások rútnak, piszkosságnak minősítik, álmodozók és álomvitézek a gyermekkor egyik legnagyobb szépséghibájának deklarálják. Mivel rút, mivel gyalázatos, mivel meg­bélyegzendő, azért ráütsz az asztalra, valahányszor elevenen találko­zol véle és a fiaidat sztentori hangon figyelmezteted: Quos ego!... A szelídség sajkájára ülvén, bátran elfüstölhetnek haragos pó­zaid. Kár a benzinért. Pózokkal és haragokkal meg nem gyógyítha­tod az embernek ezt a nagy-nagy jellemgyöngeségét, amelyet volta­képpen nem is ismersz a maga konkrét, tragikus valóságában. Ennek a világot behálózó behemót szörnyetegnek a körvonalai csak akkor bontakoznak ki előtted teljes világosságukban, ha a sze­lídség és alázatosság tartja néked a lámpást. E lámpa világánál föl­fedezed, hogy az egész világ kirakati része csupa ördögi hazugság. Ami még igazság maradt, a kirakatban édeskevés. Az a szemernyi kis igazság könnyeit törölve elvándorolt minden kirakatból és vala­hol egyszerű, csendes, bezárt szobácskák és cellák mélyén húzódott meg. Itt zokog a világ soráért, itt ostromolja az eget, itt áldozza fel magát égőáldozat gyanánt a hazugság láncaiban raboskodó világ meg­váltásáért. Mert hát hazugságból él a sajtó, a modern embernek ez a jó­formán egyetlen lelki tápláléka; hazugságból él a pénz, hogy gyor­21

Next

/
Oldalképek
Tartalom