Katolikus gimnázium, Miskolc, 1935

hangú pártatakarói mögül színpompás sziromleveiei feslenek ki. Már szeretnénk megcirógatni, de még merevek és együgyüek a cirógató mozdulataink. Szinte szégyelljük magunkat, hogy nem megy, amit most már annyira szeretnénk. De az olvadás megindult és fiunklányunk észrevette a nagy pillanatot. Hisz arra született, hogy észrevegye és válaszoljon reá. Fölötte érdekesek pedig ezek az első válaszolások. Dinamikus erejük nőttön-nő. Az embernek Aesopus békái jutnak eszébe, mikor ráugráltak a gerenda-királyra, akit Juppiter rettegtetőnek loccsantott közéjük. Akad egy bátor, aki fejest ugrik a vállalkozásba és az érzés együttrezgő erejétől hajtva „kipróbál" téged, mumus-királyt, hogy egészen megolvasszon. Persze te sem tehetsz róla, hogy a pedagógia régi tudománya szerint mumusnak szegődtél, mert — így mondották neked — ez a nevelő félelmetes tekintélye. De mikor azt tapasztalod, hogy bölcseség meleg együttérzéssel párosulva tekintélynek is a legnagyobb, akkor mégy az úton, amelyen eddig nem akartál. Az olvadásponttól csakhamar kalóriák gyors emelkedése szökteti hirtelen magasabbra a szeretet hőmérőjét. Amitől eddig tartottál, ma áhítod. Amit eddig, mesterségesen megkötözve, nem mertél, a felé Lendülsz. Amiben eddig elméleti okoknál fogva ügyetlen, gyakorlatlan, elfogódott voltál, azt hirtelen elemeddé teszi az áldott gyakorlat. Úszol az elemedben. Észrevétlenül magad köré gyűjtőd a fiaidat, mint tyúk a csirkéit és kot'tyogsz nekik, de úgy, ahogyan a csirkék csipogása irányítja és értelmesíti a kottyogásodat. Így lész lassan meleg, értő, a fiaiddal beszélgetni és társalogni tudó nevelőművésszé. Valahogyan áldott közelségbe jutottatok egymáshoz. Rideg elefáncsont-tornyodból megolvadva, leszállva, fölfedezed az ifjúság roppant aktivitását és munkaszeretetét és lesz tanulnivalód, látnivalód, beszélnivalód, tennivalód bőven. Fölfedezed, hogy eddig mindig axiómákban beszéltél, imperatívusokban érvényesültél és ezzel a bár jóakaratú, de ifjúságnemismerő eljárásoddal elkötözted a legbújább életnedveket. Fölfedezed, hogy akit Isten és a természet a világ legaktívabb személyeinek teremtett, azok csak hadd tegyenekvegyenek, dolgozzanak és pepecseljenek, hadd beszéljenek, hadd áradjanak. Te csak engedsz az árnak, te csak irányítod az árat bölcs és észrevétlen beavatkozásaiddal. A bölcseség és melegség ellesette véled a fiatalsággal való bánás első alaptörvényét: azt, hogy nem oktroj útján kényszerítheted rá a magad igazságait záros határidőn belül a fiatalságra. Magadba jól belenéztél. Ennélfogva tapasztalatból tu12